Túlélni lehet csendben, egy téliesített garázsban lapulva, mint Jankó, vagy bátran, a halál árnyékának völgyében is A velencei kalmárt próbálva, mint “az első magyar gettószínház” tagjai. Lehet az elkerülhetetlent tagadva zuhanni előre, mint Ljuba, vagy álomvilágba menekülni, mint Ottó. Aki a 32. THEALTER-re látogat, megtanulhatja az előadásokból a túlélés lehetőségeit, a legnagyobb leckét mégis magától a fesztiváltól kapja. KISS LÓRÁNT BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Másfélórás önvallomás, egy korosodó üzletember felmentést kereső, kényszeres, már-már gyerekes szövegelése. Végtelenül közhelyes egy történet, röhejesen tragikus egy életút, amelynek jelen stációjánál ott a tétova kérdés: mi az élet célja? Mivel nem életvégi a számvetés, talán még van esély másképpen csinálni. KÓNYA RITA VERONIKA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A lefüggönyözött légiriadók meghitt hangulata fogadott a Szkéné büféjében. A hőhullám ellen próbáltak így védekezni a szervezők, de a fullasztó levegő ellenére szép számban gyűltek össze az emberek az Elem című előadásra. Pedig a darab témája nem kínált sok fellélegzést számukra. MOSOLYGÓ MIKLÓS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Háy János műve színészt próbáló feladat elé állítja Kovács Mátét, aki azonban a darab előrehaladtával egyre otthonosabban érzi magát az Átrium új, kreatív megoldásokra csábító Bisztrószínpadán. A kérdés ezek után már csak az, vajon mennyire enged a darab ennek a csábításnak. KESZTE BÁLINT ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Kevély kísérlet, magabízó kunszt ez, kacér becsületességgel alátámasztva. Ámul a néző színészen és rendezőn, de a szöveg próbára tesz, földühít és kifáraszt. Aztán egyszer csak előáll a csellel eltervezett lényeg: érvényesül a megtisztított pillanat, s mellbe vág a nagy művel való találkozás élménye. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az Arvisurában töltött hőskorra élete talán legboldogabb időszakaként emlékszik vissza Scherer Péter, aki az elmúlt évtizedben újra az ötvenéves Szkéné Színház meghatározó alkotói közé tartozik mint a Nézőművészeti Kft. egyik vezetője. JÁSZAY TAMÁS INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Nem tankönyv, nem irodalomtörténet, ha egyszerűen mondanám, az én prózám, mondja a szerzője a magyar irodalom Bornemisza Pétertől Víg Mihályig megírt Kik vagytok ti? című könyvéről, amely vitákat indított el, érzelmeket kavart. Egy szubjektív „irodalomtörténetről”, morálról, nemzettudatról és hiányokról beszélgettünk Háy János íróval. MARTON ÉVA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
A Budapest Bábszínház Apa lánya című előadásában Pallai Mara egy olyan nőt alakít, aki nem érzi otthon magát saját életében. Ezért kezd megszállottan mások életével foglalkozni. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Nem idegen Krasznahorkaitól, az elvonultság, a magány ábrázolása, mint az alkotói munka szükséges (és néha majdnem hogy elégséges) feltétele és egyáltalán, annak keserű romantikája, hogy milyen végletesen és végzetesen egyedül van mindenki a világban. NAGYGÉCI KOVÁCS JÓZSEF RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
„Türelmesnek kell lenni” – mondja a Pszichológus. (Cinikusan, de ettől tekintsünk most el.) És A lány, aki hozott lélekből dolgozott valóban türelmet kíván olvasva, nézve egyaránt. Leginkább azért, mert bár egyre lejjebb és lejjebb ásunk, ugyanazokat a rétegeket találjuk. PAPP TÍMEA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Mucsi Zoltán pszichológust, Moldvai Kiss Andrea pedig a páciensét alakítja a Nézőművészeti Kft. új, A lány, aki hozott lélekből dolgozott című előadásában. Ennek kapcsán beszélgettünk felelősségről, szeretetvágyról, és a csomagról, amit mindannyian viszünk, és ami sok ember számára túl nehéz ahhoz, hogy lerakja. PUKSÁS PANNI INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Háy János első színpadi sikerének, A Gézagyereknek autisztikus fiú a főszereplője. Egy hibás gyerek. STUBER ANDREA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A drámát szívesen olvasó, a mai magyar színházban otthonos érdeklődők és a szakemberek is gyakran teszik szóvá: a műnemeket tekintve a kortárs hazai színművek nyomtatott közreadása jóval mostohább a lírai, epikai terméshez képest. A helyzet nem jó, de nem lesújtóan rossz. TARJÁN TAMÁS RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
Pécsett kezdett, Egerben vált ismert színésszé. A jelenleg kaposvári színésznő főszereplésével a közelmúltban mutatták be Háy János A halottember című előadását a Szkéné, az Ördögkatlan Produkció és a Nézőművészeti Kft produkciójában. Mészáros Sárát kérdeztük a szerepről, színházról, a váltások nehézségéről. MARTON ÉVA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Sodró lélekrajzú, vérfoltos lírájú drámai önvallomás jelenik meg hibátlan mértanú, mély empátiájú előadásban. Ráérző, továbbgondoló, sokrétű rendezés, ihletett színjátszás ad formát a megrázó majdnem-monológnak. A kettő, szöveg és megjelenítés mégis egymás özvegye. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
