A Vígszínház meghívott művésze, ifjabb Vidnyánszky Attila most nem úgy ficánkol és lubickol, mint, mondjuk, az anyaszínházában bemutatott Hamlet technocirkuszi porondján, hanem tényleg megindítóan vergődik és szenved a Stúdió K egzisztenciális szorongásokat befogadni és kifejezni képes színterén. Mint Francis Bacon festményeinek őrjöngő ketreclényei. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Grecsó Krisztián húsz évvel ezelőtt költőként bukkant fel a magyar irodalomban. Akkori versei saját bevallása szerint is csak szárnypróbálgatások voltak. Az új kötet új témái hang- és korszakváltást jeleznek. JUHÁSZ TAMÁS RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
Megkapó atmoszférájú bábelőadást rendezett Szilágyi Bálint az Esti Kornélból. Az előadás vizuálisan megerősít bennünket Kosztolányi hősének vagányságáról, a formát tekintve azonban maradhat bennünk hiányérzet. FRITZ GERGELY ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
"Szerénységem heveny sikítófrászban törne ki, ha Esti Kornél valamilyen oknál fogva egyszeriben a barátjává válna. Mindjárt elmondom, miért." SZÍV ERNŐ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Ígéretes. Ezt a jelzőt próbálom visszatornázni a valódi helyére, visszaszerezni neki a saját, normális jelentését. Egy izgalmas színházi fogalmazásmód ígéretes megjelenését láttam az Örkény Színház Édes Anna című előadásában. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
„Egy olvasó ezernyi életet megél, mielőtt meghal. Az az ember, aki nem olvas, csak egyet”, véli George R. R. Martin. Ez a könyv 1111 + 100 élettel ajándékoz meg minket. JUHÁSZ TAMÁS ISMERTETŐJE. Tovább a cikkhez
Találkozások élménybeszámolói ezek az írások. Nem irodalomtörténeti kalauz, nem is tudományos munka ez. Nem akar az lenni. De ha még sokáig rosszul reklámozzák, ez lesz az a könyv, amit merő tévedésből „pihévé szednek hűvös kócsagok”. Kár lenne. GABNAI KATALIN ELEMZÉSE. Tovább a cikkhez
Olvasás közben hol dühöngve, hol röhögve, hol álmélkodva kifejezett hálát éreztem Csunderlik Péter iránt, aki felkutatta és elolvasta a legunalmasabb, legbornírtabb, legobskúrusabb szövegeket is, hogy hatvanat kiválasztva átfogó tipológiát, egyfajta részletes narratíva-bestiáriumot állítson össze belőlük. KONOK PÉTER RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
Rusznyák Gábor felülemelkedett a prózai mű marxista és pszichoanalitikus olvasatain, és helyette a finoman ironizáló narrátori perspektívából kiindulva építette újra az Édes Annát. KOLLÁR ZSUZSANNA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A 20. századi magyar történelem legőrültebb, pusztítóan abnormális időszaka – egy súlyosan cukorbeteg, de egyebekben valószínűtlenül normális, ép lelkű és egészséges kedélyű öregember naplójában. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Jelen írás címe azonos a mártír magyar író kötetben frissen közzétett egyik novellájának címével – de mint kérdés arra utal: mennyivel és miként gyarapíthatja az életművet (ismeretét, feldolgozását, olvasói megbecsültségét), hogy immár huszonhat írásával többet számlálunk? TARJÁN TAMÁS RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
Komoly, erős antré: a szabadkai színház Gyarmati Kata igazgatásával jelzett korszakának első igazi saját bemutatója Kosztolányi Dezső legismertebb regényének új adaptációja. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Tulajdonképpen nincs meglepetés, már a kiállítás címéből tudni a konklúziót: csupa veszteség. Mondjuk, ismerjük a történelmünket, igazán hozzászokhattunk volna. GERA MÁRTON KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A műfaji és egyéb besorolás nem megy könnyen Gerlóczy Márton új, Check-in című könyvénél. Tulajdonképpen milyen könyv ez? Útirajz kedvcsináló városnézésekkel tarkán-színesen? Utazóregény? Identitáskeresés a nagyvilágban? Ez is, az is. AYHAN GÖKHAN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Pécsett októberben bemutatott Édes Anna egy valamire biztosan tökéletesen alkalmas: ha valaki középiskolás évei óta elfelejtette volna Kosztolányi regényének a történetét, az előadás segíthet azt feleleveníteni. OROSZLÁN ANIKÓ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
