A gyerekvállalás, és az azzal kapcsolatos nehézségek a legintimebb magánügyeink, miközben – mivel Magyarországon élünk – súlyosan befolyásolja ezeket a közbeszéd. Pintér Béla új rendezésének fókuszában a magánügy áll, amely egyszersmind felvillant egy szélesebb társadalmi kontextust is. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Vinnai András magyar valóságba öltött norvégmintás leteremtéstörténetét Szabó Zoltán vitte színre a TÁP Színház lelkes kis csapatával. PROICS LILLA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Utólag nehezen rekonstruálom, hogy miből asszociáltam azonnal az álomesküvőre, amikor feltűnt a színen Fodor Annamária menyasszonyi ruhában, hogy Sickratman nyomán énekeljen duettet a hipszter szakállkölteményes Szabó Kimmel Tamással. Nem lehet már gyanútlanul érkezni. GERGICS ENIKŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Harmincévesen az ember már felnőtt, egzisztenciálisan biztos alapokon áll. A harmincasok egy része biztosan, de Szabó Zoltán első rendezésében, a Tiprás című produkcióban egyáltalán nem ez az oldal kerül terítékre, sőt, egy generáció több évnyi szüntelen frusztrációja tobzódik egy átlagosnak induló szülinapi bulin. KELEMEN ROLAND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Mint amikor egy falusi lagzi kellős közepén két tajtrészeg pacák összekapaszkodva gajdol bődületes hülyeségeket, de senki nem meri őket leparancsolni az alkalmi színpadról. A drága nézőknek pedig most igazuk van: nem is kell, nem is szabad. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Festmények, szobrok, kortárs irodalom, zene és a belőlük születő színház. Az idén hatodik alkalommal látható a Szépművészeti Múzeum Textúra-sorozata, a járvány miatt online. MERÉNYI ÁGNES RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
Mert ha felháborodunk azon, vagy éppen mértéken felül örülünk annak, hogy Orbán Viktort cigánynak nevezik egy szatirikus disztópiában, akkor inkább rasszisták volnánk, mint nem. Ha viszont nem kívánunk rasszisták lenni, vagy annak tűnni, akkor bizony nem kellene megbotránkoznunk vagy ujjonganunk ezen a kényes részleten. Jó kis kelepcét állítottak Pintérék a nézőknek. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Kibeszélő show és önanalízis, kísértetjárás és társadalmi kabaré: ez mind belefér Pintér Béla bő egyórás új előadásába, és még ennél is sokkal több. Vagy inkább jóval kevesebb? JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Kinek csinálunk színházat? Ritkán veti fel előadás ennyire élesen a kérdést, mint most a Pesti Színház Haramiák-bemutatója. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Harminchatok című előadás egy zsidó közösség szertartása, amelynek a nézők is aktív szereplőivé válnak. Közönségből így leszünk e közösség részei, és egyre érdekeltebbek az előttünk/közöttünk zajló események befolyásolásában. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Fácántánc 1695-ben játszódik Magyarországon; épp felszabadultunk a török elnyomás alól, mármint felszabadított bennünket a Nyugat, vagy talán mégsem, és itt őrlődünk a keleti nyitás és a nyugati nyomás között. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Azt hiszem, van két kopott asztal, ennyi a díszlet. És mégis: a Jurányiban láttam az utóbbi idők egyik leglátványosabb előadását, Kleist Heilbronni Katicáját Kovács D. Dániel rendezésében, a Szputnyiktól. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A kis csótány helyes jószág, csak későbben fejlik szokott pimasszá. Irtani szükséges. De nem a „kiirtani” szó az első, melyet az emberiség szótárából ki kellene irtani? TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Minden látszat ellenére Bodó Viktor véresen komolyan vette mindazt, amit Gogol 178 évvel ezelőtt leírt. A műtét sikerült, a klasszikus jól van, és csodálkozva pillant körül ágyáról: hát tényleg minden ugyanúgy van? JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Megint jó volt magyarnak lenni Nyitrán: a régió egyik, ha nem éppen legjelentősebb színházi fesztiválján a Szputnyik Hajózási Társaság premierje nagy sikerrel mutatkozott be. Külön öröm, hogy az előadással az ügynökkérdésről szóló magyar nyelvű színházi produkciók száma immár háromra nőtt. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez