„Szédülés előtt görcsös, brutális fejfájás szorítja össze hátul a koponyám. […] Az agydaganatnak hármas klasszikus tünetcsoportja van, amire a diagnózis épül: fejfájás, szédüléses hányás, papillitis” – konstatálja Scherer Péter Karinthyja, aki a brutális fájdalmat próbálja meg érzékelhetővé tenni mindazok számára, akik vele együtt utazzák körül azt a bizonyos koponyát. Utazás van, de brutalitás már kevésbé. DARVAY BOTOND ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Becsukja, kinyitja, felkapcsolja, lekapcsolja, felemeli, lép vele kettőt, visszamegy, visszateszi, rárakja, letakarja, aztán lazán úgy tesz, mintha nem is lenne hulla az ágy alatt. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Rendszerváltás, rendszerváltozás. Végbement, nem ment végbe? Akad jelentős írónk, aki csak „gatyaváltásnak” nevezi a történelmi fordulópontot. Egy nadrág azonban van, amelyet nem kell váltani: A nadrág című komédia. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ilyen előadásokról tulajdonképpen nem kell mondani semmit. Merthogy magától értetődik az egész. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Saját vállalásának terhét derekasan viselő, lelkiismeret-ébresztő nagyszabású előadást lát a közönség. A gyűlöletbeszéd, indulatpolitika, ténytorzítás anatómiáját. De látja azt is, hogy az előadás nincs teljesen felkészülve önmagára. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Sokadszor bizonyosodik be: csupán jobb híján jelölhetünk egy színházi előadást a drámaíró nevével és a darab címével. Amit a Nemzeti Kaszás Attila Termében látunk, színházi értelemben egyik irodalmi előzménye segítségével sem írható le megközelítő pontossággal. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
