Robert Musil A rajongók című drámájának magyarországi bemutatóját Székesfehérváron rendezték. A darabban, és így az előadásban is illúzióvesztett fiatal hősök tartanak a semmibe. MOSOLYGÓ MIKLÓS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Lesznai Anna és Zoób Kati találkozása olyan természetes, mint ágon a levél. A hasonlat kissé szecessziós, nem véletlenül. IBOS ÉVA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Kevéssel az előadás vége előtt szép képben áll össze a nővérek csoportja: Olga, Mása, Irina és mögöttük kuporgó ifjúkori énjeik néznek eltökélten, illetve meggyötörten, szomorúan felém – én pedig meglehetősen tanácstalanul nézek vissza rájuk. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Zolának van egy regénye, a Hölgyek öröme, amelynek egy divatáruház a(z egyik) főszereplője. A műből nincs idézet a PIM TeXtúra című kiállításában, a címadó címet csak a Zoób Kati érintésétől életre kelt vásznak és csipkék susogták. IBOS ÉVA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Művészien kidolgozott, körömhegyig esztétizált és erotizált előadással puhítja Szikora János Esterházy frappírozóan okos, olykor már direkte bölcs komédiáját. Az élmény színházszerű, ám a legjobb szándékkal sem helyettesítheti a szerző felolvasásainak fanyar mámorát. LÁSZLÓ FERENC CIKKE. Tovább a cikkhez
"Dramolett" - így jelölte meg Esterházy Péter szép, szellemes, bájos színjátékának műfaját, ravasz naivitással rábízván magát a befogadó jóindulatú műveletlenségére: erről a műfajról úgysem lehet tudni semmit. MARGÓCSY ISTVÁN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ezt a színjátékot valóban csak késő este szabad kezdeni. Még jobb lenne éjfél után. S ha a rendezés a dermesztő emberi szorongás kábító injekcióját is beledöfné az előadásba, eredeti és érdekes helyett megdöbbentő és emlékezetes lenne a bemutató. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
