„Friel szakavatottan konstruált, elfogadhatóan formatervezett, ám nem épp modern színművében gyöngécske az elem” – írta Tarján Tamás 1993-ban a Pogánytánc Katona József Színház-beli bemutatójáról. Huszonhét év után hasonló benyomásokkal távoztam a Weöres Sándor Színház előadásáról. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Akiket félelemre nevelnek, azok életében a személyes balsors és a társadalmi nyomorúság úgy összeadódhat, hogy a hazugság csodafegyvere pazar pusztítást tud véghez vinni benne. Az ellopott törvény stiklikre való alkalmazása minden esetben királyi út egy közösség megsemmisüléséhez. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Mit is lehetne írni? Hogy jól elvoltam a zsöllyében? Hogy békén voltam hagyva a komfortzónámban? Hogy közben erre-arra kalandoztak a gondolataim, de azért nem maradtam le semmiről? Hogy mire hazaértem Budapestre, már csak valami homályos-kellemes utóíz maradt az egészből? CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Mai nyelvi fordulatokkal, és laptopon, érintőképernyőn elvégzett éves beszámoló-készítéssel időtlenné tett Ványa bá: a nevetségességig banális, lefokozott érzelmek és értékek, sehova nem vezető kitörési kísérletek egy olyan csehovi világban, ahol sem az életkorok, sem a külső/belső értékek nem befolyásolják a hősök életút-választásait. KARSAI GYÖRGY KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Dosztojevszkij szenvedélyekben tobzódó, szerteágazó cselekményű nagyregényét bonyodalmas színpadra vinni. A mélyvilági indulatok magas-izzását életre hívni még annál is nehezebb. Nem is sikerült maradéktalanul a monstre előadásban. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
