Én nem tudom, mi ez, de eldöntöttem: nem döntöm el, hogy színház vagy egy upgradelt tárlatvezetés. A Textúra-sorozat új darabja a Magyar Nemzeti Galériában minden esetre jó estét ígér – és az ígéretét be is tartja. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Theodórosz Terzopulosz évtizedek óta keresi-kutatja a színház ősi rítusát, szeretné a színen megmutatni a Dionüszosz eksztatikus kultuszában gyökerező kiindulópontot, ahonnan a színházi műfajok és formák erednek. Ehhez kínálkozó anyagnak gondolja Euripidész Bakkhánsnőkjét, az egyetlen fennmaradt görög tragédiát, amelyben a színház istene, Dionüszosz szereplőként is fellép. KARSAI GYÖRGY ELEMZÉSE. Tovább a cikkhez
Vannak írók, akik szerelmesek saját szövegeikbe – bizonyos értelemben persze minden író az. Olyanok is vannak, akik önmagukba szerelmesek: írásművészetük az önimádat tárgya, eszköze, kiteljesítési formája egyszerre. POGRÁNYI PÉTER KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az ég tudja, honnan jönnek és hova tartanak Kovács Gerzson Péter táncalakjai, csak azt tudjuk, hogy örökös körforgásban vannak és délibábnak látszó ideákat kergetnek. KRÁLL CSABA CIKKE. Tovább a cikkhez
Bodor Ádám egyik álnéven írt levele, irodalmi-társadalmi több mint tréfája, önreflexív fricskája adja György Péter könyvének a címét, amelyet a magyarországi recepció által alighanem teljesen ignorált Szabédi Lászlónak ajánl, és amelyet más utalásrendszerek mellett leginkább Tamás Gáspár Miklós Trianon árvái című cikke sző át a legmarkánsabban. SEBESTYÉN RITA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
