Eleve lehetetlen vállalkozásnak tűnik egy kilencszer harmincperces, televíziós dokuszériából egyetlen, százperces mozit készíteni. Különösen akkor, ha minden jelenet és kép szerelemgyerek. JÁSZAY TAMÁS KRITIKAI SZEMLÉJE. Tovább a cikkhez
Szerencsésnek mondhatja magát az a kóbor néző, aki a 39. Magyar Filmszemléből véletlenül pont A nyomozót látta. Kapott Gigor Attila rendezőtől egy jóféle mozit, fiatalosan ironikusra fazonírozott, szellemes krimit. Ráadásul megtudott belőle valamit a világról. STUBER ANDREA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Megölnek valakit, folyik a nyomozás, mégsem egy bűnügyi történet bontakozik ki Dettre Gábor filmjében, amelyet Kertész Ákos kisregénye, A gyűlölet ára alapján készített. A Tabló inkább kor- és kórkép, amelyben az elfogadás, a szeretet és a szerelem lehetne a túlélés, a megváltás módja. PAPP TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Pont ilyennek képzelek egy brókert: elegáns az öltönye, tükörfényes a cipője, Mont Blanc a tolla, whisky az itala, steak az ebédje, teraszos a lakása. Ha részeg, olyan, mint a többi ember, és a frigóba teszi a telefont. De egyetlen brókert sem ismerek. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Till Attila sokat jár moziba. Ehhez a megállapításhoz nem kellett végigböngésznem bulvárlapok tucatjait, elég volt megnézni filmrendezői debütálását, a Pánikot. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nincs szerencséje a magyar mozinak Franco Neróval. A szakmai hiperprofizmusáról nevezetes sztár mintha inkább társproducerként húzná össze a szemöldökét, semmint a kíméletlen kapitalista cipőgyáros képviseletében. A cím és a címszereplő is leválik a szerény közepes filmről. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Hamisítatlan szórakoztató film Koltai Róbert legutóbbi rendezése, s a színészek látható élvezettel vesznek részt a bohókás játékban. Kár, hogy a filmforgatás derűje csak elvétve ragad át a jámbor jegytulajdonosokra. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Húsz évvel a stílusteremtő Kárhozat (1988) után a nemzetközi fesztiválkörökben legismertebb, egyszersmind legelismertebb magyar filmrendező, Tarr Béla a saját farkába harapott. CSILLAG MARCI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Szép film a Fövenyóra. FORGÁCH ANDRÁS ELEMZÉSE. Tovább a cikkhez
Amikor néhány kamasz beállít egy kórházba és sürgősen mellkasi felvételt rendel, aztán a röntgenképekkel szalad egy műhelybe, hogy Elvist, Little Richardot vagy Chuck Berryt vésessen bele – egyébként ingyen –, már szinte mindent tudunk egy korról. TOMPA ANDREA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Heroikus erőfeszítések árán elkészült és vetíthető állapotban érte el – igaz, szinte az utolsó pillanatban – az idei filmszemlét Mundruczó Kornél negyedik nagyjátékfilmje, a Delta. TAKÁCS FERENC KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Kint és bent elmosódott vonalai teszik langyossá Lakatos Róbert filmjét: a felülnézet szarkazmusának és a premier plán mélybemaró kritikájának egyaránt híján van a mozi. HALÁSZ GLÓRIA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Nincs kegyelem becsületes, fontos munka, olyan, amiért érdemes csinálni ezt a szakmát. Ragályi Elemér filmje megtörtént eseményen alapul. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ha egy nem-beavatott néző végignézi Alföldi Róbert Nyugalom című filmjét, alighanem felteszi a kérdést: vajon miért is neveztetik e hisztérikus, végtelenül nyugtalan és nyugvásra nemcsak nem találó, de nem is sóvárgó történetet elmesélő film „nyugalomnak”? MARGÓCSY ISTVÁN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Magyarországon nem létező műfajban elsőfilmes rendező szívesen kipróbálná magát. Fiktív apróhirdetésünk aligha vonzaná támogatók hadát (a nézőkről nem is beszélve), a Kalandorok című film mégis hasonló recept alapján készült. Illetve szerencsére nem egészen. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
