Történelmet ír a kecskeméti Ciróka: az egyik legfontosabb vidéki bábszínház három évtizedes fennállásának első saját felnőtt előadása eljátszik a gondolattal, hogy mi lett volna, ha. És közben azt is megtanuljuk, hogy magyarnak lenni a legjobb dolog a világon. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nem muszáj, hogy legyen követhető sztori, főhős, akivel azonosulni lehet – ezek hiányában még lehet pompás egy előadás. Legutóbb például a Melancholy Rooms volt ilyen. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nemcsak a cím utal a híres-hírhedt sikerkönyvre és filmre, A Da Vinci-kódra – az előadás annak szellemes parafrázisa, de utal Szerb Antal sorsára, sőt, korunkra is. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Hamletet nem lehet eljátszani. A Hamletet nem lehet nem eljátszani. Telihay Péter monstre vállalása az érem mindkét oldalát megmutatja. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A fiatal, tanulni és a világot megjavítani vágyó munkaerő csomagol és indul külföldre, miután a sötét nagyúr bezáratta az iskolákat meg a kórházakat. Ezekre nincs pénz, helyette viszont futja szoborállításra meg látványépítkezésre. Hol járunk vajon? JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Nem egészen azt kapjuk, amit várunk a Pesti Színház Don Juan-bemutatóján: a nagy csábító látványos elkárhozás helyett egyszerűen kilép az életéből, lesétál a színpadról. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Tetszik, ahogy. És itt tetszik. Ahol a repertoár nem csekély részét Gothár Péter jegyzi rendezőként, az átiratban humorforrás lehet az ő neve, és egy kitömött hatalmas szarvas láttán hajlandó vagyok nevetni, ha a nemrég elhunyt Juhász Ferenc klasszikus Szarvas-énekével viccelnek. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Kinek csinálunk színházat? Ritkán veti fel előadás ennyire élesen a kérdést, mint most a Pesti Színház Haramiák-bemutatója. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
