VOLT MÉG TÍZ ÉVE?

Ruszt József – Budapesti Kamaraszínház, Veszprém, Zalaegerszeg – 1994–2005
2015.10.21.

Volt is, nem is. Amikor a „Van még tíz évem” reményét osztotta meg barátjával, már közelített a végzetes betegség. De a Független Színpad után, 1994-től számítva megadatott az egy évtized, a rendezői mérlegkészítés. TARJÁN TAMÁS RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez

ÉLNI ÉS EMLÉKEZNI

Rose – Orlai produkció
2014.01.30.

Vári Éva. A kilenc évvel ezelőtt a Budapesti Kamaraszínházban bemutatott monodráma, a Rose ismét látható a Spinozában – az intim tér, a fokozott közelség jó, Vári Éva meg még jobb. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez

A JÓ OLDALON

Beszélgetés Stefanovics Angélával / Színikritikusok Díja 2012
2012.09.11.

Stefanovics Angéla, a Kaisers Tv Ungarn Üregi Szidónia művésznője a legjobb női mellékszereplők egyikeként várja a díjkiosztót. Kitaszítottakról, nagyon színészekről és egyenrangú alternatív alkotótársakról beszélgettünk. STUBER ANDREA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez

NEM ÍROM ALÁ

Játékszín, Budapesti Kamaraszínház
2011.12.21.

Mármint azt a petíciót nem írom alá, amely a Játékszín és a Budapesti Kamaraszínház változatlan körülmények közti megmaradásáért toboroz aláírásokat. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA. Tovább a cikkhez

A DÜHKORSZAK UTÁN

Mark Ravenhill: Piszkos fotók / Budapesti Kamaraszínház, Shure Stúdió
2011.01.25.

Az aktualitás érdekében kissé a jelenhez tört időfelfogással értelmezi az előadás a magánéletként lecsapódó társadalmi, politikai tartalmakat. Lehet, hogy már dereng csupán ama „dühöngő ifjúság”? Ha igen, annyi akkor is biztos: az utánnak is utána vagyunk. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez

RIPACSKODÓ RÉMBOHÓZAT

Katona József – Spiró György: Jeruzsálem pusztulása / Budapesti Kamaraszínház, Shure Stúdió
2010.03.16.

A színlap szerint rémdráma/szomorújáték, amit látunk, és maga a szerző is tragédiának nevezi Katona eredeti művét. Ám a rendező, Almási-Tóth András inkább valamiféle „rémbohózat” felé vitte az előadást, hogy egy másik kortárs író, Márton László kategóriájával éljünk. BÁN ZOLTÁN ANDRÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez

MELODRÁMÁZÁS

Nádas Péter: Találkozás / Budapesti Kamaraszínház – Tivoli
2009.02.12.

Az előadás alatt (rém)képek villantak elmémbe: Gogo és Didi egy dús erdő tisztásán piknikelve Godot helyett egy arra sétáló vadászra vár, a Kékszakállú pedig egykedvűen adogatja várának kulcsait egy szalonzenekar kíséretében danolászó primadonnának, Juditnak. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez

AKÁRKI NŐVÉR

Sopsits Árpád: Fekete angyal / Budapesti Kamaraszínház
2008.10.31.

Zenés kórházi misztériumjáték életből-halálból ellesve, két felfekvésben - az ironizálás terepére kihátráló recenzens így írná körül a színművet, melynek a szerző műfaji megjelölésként az állapot-dráma elnevezést adta. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA. Tovább a cikkhez

SZIPIRTYÓ-SZTORI

Stephen King: Dolores / Budapesti Kamaraszínház – Esztergomi Várszínház
2008.07.20.

A várszínházak mindig némi előnyből indulnak – jobb hangulatban ül be a néző egy olyan nézőtérre, amelyik éppenséggel egy monumentális bazilika árnyékában helyezkedik el és Dunakanyarra néző panorámát kínál. De van, hogy ez önmagában mégsem elég. KOVÁCS BÁLINT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez

LEHMANN ÚR ÉS A KONTEXTUS

Berlin Blues - Budapesti Kamaraszínház
2008.01.23.

Forgóajtón át jutunk a Budapesti Kamaraszínház Ericsson Súdiójának apró nézőterére - „egyesével tessenek, mert beszorulnak!” -, amely erre az estére blues-kocsmává alakult, asztalokkal, bárpulttal, a komplett zenekarnak felállított dobogóval, sőt, galériával. KARSAI GYÖRGY KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez

TÖRTÉNELMI KÖRMAGYAR

Spiró György: Árpádház - Budapesti Kamaraszínház / 7. Nemzetközi Kortárs Drámafesztivál
2008.11.23.

Bár Spiró György vitán felül a legtöbbet játszott, legsikeresebb kortárs drámaírónk, ez a darabja tizenkét évet várt, hogy színpadra kerüljön. A Budapesti Kamaraszínház vállalkozása így mindenképpen méltánylandó. BÁN ZOLTÁN ANDRÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez