16 esztendő hosszú idő – Stan Lee és Jack Kirby mutánsai ilyen régen harcolnak a multiplexekben a megbecsülésért és a világbékéért. Nyolc nagyfilm nem kevés, másoknak ennyi sem jön össze elfogadható minőségben. Ezért is lett volna üdvös, ha nem jutunk el idáig. KOVÁCS GELLÉRT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Mi nyűgözte le a Mad Maxben? Mikor játszaná el Búvár Kundot? Milyen nőként a magyar filmszakmában dolgozni? Ónodi Eszterrel tekintettük át a filmes pályafutását. SOÓS TAMÁS INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Elvileg minden együtt van a Joy-ban, amitől hamisítatlan David O. Russell-film lehetne, ehhez képest úgy fest, mintha egy epigon készítette volna, aki látott ugyan már pár mozit a rendezőtől, csak a lelküket nem tudta megragadni. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Azért nem így kellene véget érnie: itt Az éhezők viadala befejező része, és végül is egy izgalmas film, csak az elejét és a végét tudnám feledni. GERA MÁRTON KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Hollywood profitmaximalizáló stratégiája a tini-disztópiák 1984-ét is derékba törte. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az egyik leghíresebb mutáns-képregény lazán kezelt filmadaptációja egyszerre sodró lendületű sci-fi kalandthrillerként és epikus díszletek között bonyolódó karakterdrámaként sóz oda. SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ki az igazi mester, a festő vagy a hamisító? – teszi fel a kérdést az egyik főszereplő, Christian Bale az Amerikai botrány című filmben. A roppant szórakoztató mozit látva a válasz már nem is lehet kérdés. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az élet véres valóságshow lesz a jövőben: Az éhezők viadala tini-scifijében orwelli és médiakritikai rémálmok riogatják a siheder szerelmeseket. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Kinevetni a legsúlyosabb lelki nyűgjeinket – többek között erre csábít David O. Russell bipoláris randifilmje. A felváltva vicces és szívfacsaró Napos oldal alighanem az egyik legjobb amerikai mozi tavalyról. NAGY V. GERGŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
