A doktor Robert Icke három évvel ezelőtt írt darabja: Arthur Schnitzler A Bernhardi-ügyének átirata. Icke „csak” lefújt száz évnyi port, de aztán kiderült, nem sokat változott a világ. PROICS LILLA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ha a színház nem egyszerűen másolná a valóságot, hanem minden ízében azonos lenne vele, akkor Radu Afrim temesvári szerzői projektje kiemelkedő jelentőségű előadás volna. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Fácántánc 1695-ben játszódik Magyarországon; épp felszabadultunk a török elnyomás alól, mármint felszabadított bennünket a Nyugat, vagy talán mégsem, és itt őrlődünk a keleti nyitás és a nyugati nyomás között. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Egyik oldalon pompa és fényűzés, másik oldalon éhínség és nyomor. Léteznek törvények, de csak a szegényekre vonatkoznak - mondja a konferanszié visszafogott dühvel. Színházat nézünk, a valósághoz képest. A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház Koldusoperáját. PROICS LILLA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A libanoni származású kanadai író-rendező letaglózó erejű történetéből melodramatikus, ugyanakkor didaktikus előadás született. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A temesvári fesztivál programját jó pár éve azonos szempontok szervezik: ebben a régió román, magyar, német és szerb színházaira irányuló figyelem egyszerre van jelen a magyarországi független társulatok munkáival, magyarán a (multikulturális) helyzet adottságai és a színházi progresszivitás iránti érzékenység egymást nem kizáró kettőse kerülnek egymás mellé. VARGA ANIKÓ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Tragikomédiát ígér a temesvári Parasztopera színlapja, s ezt az előadás a maga sajátos módján be is tartja. Meg ugyan nem ríkat, de a nevetés mégiscsak könnyeket, bánattal átitatott örömkönnyeket csalogat elő a néző szeméből. LÉNÁRT ÁDÁM KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
