A koncepció nem veszélytelen, hiszen komoly pszichés betegségek, létező mentális zavarok válnak a nevetség tárgyává. A szórakoztató színház velejárója a leegyszerűsítés, de ebben az előadásban mégsem válik sem degradálóvá, sem gúnyossá az ábrázolás. SÁNDOR PANKA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Hogyan alkalmazható színpadra a több mint negyven éve született mozi, amikor kézzelfogható miliője végérvényesen múltidővé lett? PETHŐ TIBOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Riviéra az álmok netovábbja. A Riviéra a földi paradicsom, a gazdagok hona, ahova sosem jut el a szegény boltossegéd és az ő nagy szerelme. Marad az elvágyódás, az elképzelt boldogság, a lúzerrománc és az erkölcsi győzelem. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Minden olyan ígéretesnek tűnik, mégis olyan nehezen indul. Nem segít sem a játék-, sem a nézőtér, a hangosítás is kifogásolható. Aztán amikor felkapcsolják a világítást, a leírt szöveg helyett az interakció és az improvizáció válik az előadást szervező elvvé, és minden a helyére kerül. PAPP TÍMEA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Valóságalapú színházi miniportrék sorozata. Lengyel Nagy Anna rádiós újságíró negyven év beszélgetéseiből szemezget, s interjúalanyai élettörténeteit monológokká gyúrva színházi sorozatot alapoz meg. Ez az Élet.történetek.hu. SZEMERÉDI FANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A sport piszkos üzlet, mindenki tol valamit, aki nem, az ne álmodjon győzelemről, aranyéremről. Ennél egy kicsit bonyolultabb a Tagadj tagadj tagadj tézise, ráadásul a messzi jövőben játszódik, szóval a jövőt még tán van mód elkerülni. Vagy nincs. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A túlzás fontos stíluseszköz, komédia színrevitelekor szinte nélkülözhetetlen. Az eltúlzott túlzás viszont – pláne túlzó fokra emelve – önmagát kezdi ki. Ami sok, az sok. Úrra lesz rajtunk a hiányérzet. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Pillantás a hídról-ra rá lehetne húzni akár egy nagyon mai olvasatot is, ha a migránskérdésre fűzné fel a darabot a rendező. Lehetne belőle krimit csinálni. Lehetne görög sorstragédia is akár, Miller után nem annyira szabadon. Elképzelhető, hogy ezeket Lukáts Andor zsákutcának gondolta. De sajnos másfelé nem indult el. PAPP TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ütem- és helyzetgyakorlatozásnak, a színészi játékfegyelem próbájának igazán remek, azonban előadásként már jóval nehezebben értelmezhető a Zilahy híres regénye-és-filmje nyomán készült szabadtéri produkció. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Füst Milán 1915-ben, a Nyugatban megjelent Boldogtalanok című drámája talányos mű. A sajátos szóhasználatra és elhallgatásokra, elharapásokra épülő szöveget Szabó Máté értelmezte és állította színpadra Miskolcon. SÁNDOR ZITA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Roland Schimmelpfennig Európa-szerte népszerű, kortárs drámaszerző – olyannyira divatos, hogy volt év (2006), mikor Magyarországon is négy művét játszották a színházak. SÁNDOR ZITA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
