Előrebocsátom, utólag is nagyon sajnálom, hogy nem láttam a k2 miskolci trilógiájának korábbi két részét, csak ezt a harmadikat, az Eklektikon 2048 pándimenezionális végjátékot. Az előadás persze az előzmények ismerete nélkül, önmagában is megáll. PROICS LILLA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Magyar idő szerint szombatról vasárnapra virradó éjjel, hajnali négykor a Szakértők koncertjével elstartolt New Yorkban az első magyar színházi fesztivál, a Hungary Live Festival. Öt nap előadásokkal, koncertekkel, workshoppal, szakmai beszélgetésekkel. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Hányféleképpen lehet félni? Hogyan telik meg, szinte észre észrevétlen, a hétköznapi élet minden szegmense rettegéssel, hogyan determinál minden cselekvést az ínség? Miként alakul át a normális emberi létmód reményvesztett, állati szűköléssé? DARIDA VERONIKA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A k2 Hűség című előadása valóban jelenidejű. Felelős. Nem művészkedik, hanem felkínál valamit, ami nélkül nem lenne szabad felnőni, ami nélkül nem lehet manapság felnőni. Például ehhez képest kellene felépülnie, mondjuk egy alaptantervnek. Az előadás persze nem gyerekeknek szól, hanem felnőtteknek – a kamaszok mostanában, tetszik vagy nem, védtelen és/vagy jó esetben kortársaik által átmenetileg mégiscsak védett felnőttek. PROICS LILLA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ilyet még úgysem csináltunk, de sebaj, mert még ők sem. Jogunkban áll bizonytalannak lenni, de azért van néhány dolog, amiben egészen biztosak vagyunk. CSÁKI JUDIT ÉS JÁSZAY TAMÁS NÉGYKEZESE. Tovább a cikkhez
A Belvárosi Színház új bemutatójában az égvilágon semmi olyasmi nem történik, amire ne számítana az ember. És ezt most egyszerre írom elismerően meg csalódottan. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Színpadi fantasy kilenc játékosra, kardokra, északi fényre, csillagösvényre. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A k2 Színház csapata – sokáig úgy tűnt – két ujjal csippentve nyúlt a témához, „mintha” dokumentarista igénnyel, és nagy színészi kísérletező kedvvel. PROICS LILLA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Minél őrültebb valaki, annál nagyobb hatalomra tehet szert. Az ostoba, béklyózó szabály is szabály, de nem azért vannak-e a szabályok, hogy áthágjuk őket? A darab a maga kissé közhelyes módján kihívóan állít és kérdez ma is. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nagyjából hatvan éve evidens – vagyis színházi közhely –, hogy Csehov minden időben kortárs szerző. Azóta minden nemzedék rácsodálkozik erre, ebből szoktak jó előadások születni. A k2 Színházon a rácsodálkozás sora. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Fénytől fokozatosan megfosztani egy színháztermet művészi és technikai értelemben sem különösebben nehéz. De nyolcvan percnyi vaksötét után okot, jogot, módot találni arra, hogy újra legyen világosság: hatalmas kihívás. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
