Azzal nem mondunk semmi újat, ha kijelentjük, hogy amikor színházi esemény zajlik, az társadalmi-politikai történés is egyben. Még akkor is, ha egy adott rezsim kultúrpolitikai irányítása mindent megtesz azért, hogy távol tartsa az égető társadalmi kérdésektől saját korának színházát. OROSZLÁN ANIKÓ RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
Az idei THEALTER előző kiadásaitól eltérően nem az aktuálpolitikai eseményekre reagált érzékenyen, hanem a minket körülvevő valóság legalapvetőbb kérdéseire: halál, másság, szegénység, kapcsolatok, élet. DOHY ANNA BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
A Szociopoly a Monopoly szellemes inverze: utóbbi a fennálló társadalmi rend elfogadására tanítja a kispajtásokat (nem hiszem, hogy épeszű felnőtt valaha is képes lett volna ilyesmit játszani), a Szociopoly ezzel szemben rendszerkritikus, vagy legalábbis problematizálja, hogy milyen jól viseljük a kilátástalanságban élő polgártársaink szenvedéseit –, amelyeket itt játékból „kipróbálhatunk”. PROICS LILLA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
