Három vagy háromezer főnek egyaránt kell, és lehet is színházi vagy táncelőadást csinálni. A Szigeten idén a szélsőségekkel nem is volt gond. JÁSZAY TAMÁS BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Az utolsó napot vártam leginkább a Sziget idei felhozatalából, hiszen két olyan zenekar jött el először a Szigetre, amelyik igencsak felfelé ívelő szakaszban van, és mindkettőről könnyű elképzelni, hogy pár év múlva a fesztivál sztárjai lehetnek majd. A Lumineers és a Last Shadow Puppets maximálisan feledtette a Hardwell nevű parasztvakítást. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
„Jézusmária, ez azért már tényleg túlzás!” – kiált fel mellettem egy tisztes családanya az egyik cirkuszi előadás közben. De hát éppen ezért jöttünk ide, nem?! JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Muse-zal könnyen be lehetett gyógyítani a Rihanna ütötte sebeket, talán ezt írhatjuk be az idei évkönyvbe. Meg azt is, hogy a stadionrocknak még mindig megvan a maga becsülete. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az elrejtőzés mint művészi gesztus azért különösen izgalmas egy popsztár esetében, mert a popsztár lényege éppen az önreprezentáció. Erre az ellentmondásra épül Sia Furler eddigi karrierje. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Hatalmas bulik a senki földjén – nagyjából így tudnám jellemezni MØ klipjeit. Soha nem kívánnék senkinek olyan kamaszkort, amilyen az ő videóiban megjelenik. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
