Egyszerre evidens választás és istenkísértés Esterházy bármely művéből színházat csinálni – aztán nem egyszer és nem kétszer mégiscsak sikerül, noha épp nem a választás evidens jellege miatt. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Eperjes Károly nem írta át a Shakespeare-t annak érdekében, hogy kereszténység-kompatibilis legyen (ahogyan az a Hídember című film esetében történt, amikor nem volt hajlandó eljátszani Széchenyi öngyilkosságát): ez a Rómeó és Júlia is a szerelmesek öngyilkosságával ér véget. FRITZ GERGELY KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Milyen csábítások, veszélyek leselkednek a nagyon közeli jövőben játszódó sci-fiben Pinokkióra? A cirkusz tévéshow-vá válik, játékországból pedig egy VR-játékterem és egy szoftver-hardver-gyártó üzem lesz. SZEMERÉDI FANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Dublin és Budapest között ingázik, decemberben tovább megy Tatabányára, ahol az Ádám almáit rendezi. Vidovszky György amúgy a Kolibri Színház rendezője, de azért ez nem annyira egyszerű, mint elsőre látszik. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
„Semmi nem komikus. Minden tragikus. Semmi nem tragikus, minden komikus, minden reális, irreális, lehetséges, lehetetlen, felfogható, felfoghatatlan.” – vallotta a szerző. S mindez érvényes a most született előadásra is. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Pesti Magyar Színházban meghívott vendégként próbált Lőrinczy Attila Balta fejbe című darabjában Kovács Zsolt. Vele beszélgettünk. PROICS LILLA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
A Magyar Színház társulatának tagjával, Horváth Illéssel színház és film kapcsolatáról, népjóléti intézkedésekről és közönségnevelésről is beszélgettünk. PROICS LILLA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
A kezdés jót ígér. Tiszta, harmonikus színpadképben tiszta, célratörő rendezői elképzelést, amely majd fokozatosan felkavarja és értelmezi a rejteni próbált családi szennyet. A remélt színpadi erővonalak azonban nélkülözik a közlés sodró erejét, s csak vonalak, vonalak. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Végy egy klasszicista komédiát, egy expresszionista díszletet, rikító ruhákat, fehér arcokat, merev maszkokat, Rossini-futamokat, tízféle módon játszó tíz színészt, aztán takard le. De ha van egy mesterszínészed – telt ház lesz. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Egressy Zoltán igazi profi színpadi szerző, tudja a mesterséget, de neki sem jön mindig ki a lépés. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Frankenstein története még a legpocsékabb horrorfilm-adaptációkban is felveti az emberi természet mibenlétének kérdéseit. Koltai M. Gábor rendezése ezekre keresi a választ, és a felszín kapargatása helyett igyekszik a történet mélyére tekinteni. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Szerelmi háromszögek helyett a gyűlölet háromszögei. Vagy csak a megszokás, a csöndes utálat, a viszolygás mértanian szerkesztett ábrái. Háy a lelki roncsolódás, az undor, a lassú erózió drámáit írja, sokféle alakváltozatban. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Magyar Színház femme fatale-évadjának negyedik epizódjában a bámulatosan optimista Charity, a pokolian elbűvölő Annabella és a titokzatos-bolondos Lizzy után újabb végzet asszonya, a szerelmes Marguerite Gautier kerül reflektorfénybe. KELEMEN ORSOLYA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A medenceszerű díszletet, Bátonyi György munkáját, akár ladik, hajó belsejének is nézhetjük, ahogy közép felé öblösödik, előre pedig fülkésen mélyül. A hajó-asszociáció csupán az egyik lehetőség, mivel a főhőst, Störr kapitányt nem a tenger, hanem a szerelmi viharzás viseli meg. TARJÁN TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A nem titkolt érzéki testvérszerelem féltékeny gyilkolászásba fúl. A késő reneszánsz rémdráma játékos, groteszk képeit elmossa a kitartóan buzgó véráradat. Sötét tónusú akciódús filmként pereg le előttünk egy shakespeare-i mintázatú, ám másféle léptékű szerelmi tragédia. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
