Kár, hogy nem olyan időket élünk, amikor a belvárosban csatangolva beugrunk egy-egy utunkba akadó, érdekesnek ígérkező kiállításra, akár többször is. Pedig az OSA tárlata a Magyar Tanácsköztársaság aratástól aratásig húzódó kálváriájáról tipikusan vendégmarasztaló, visszatérést provokáló, vagy a helyzetnek engedelmeskedve az online térbe kívánkozó. ZÖLDI ANNA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Szilágyi Lenke fotókiállításának címe nem árul zsákbamacskát. POSZTSZOVJET – hirdeti, és ezzel azonnal félreérthetetlen kontextusba helyezi a képeket, amelyek persze valóban a Szovjetunió felbomlása után, 1990 és 2002 között készültek. Az erős politikai felütés dacára azonban, amit látunk, minden, csak nem politika. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Mínusz harmincöt fokban tavaszi ruhás, biciklis hadtestnek lenni abszurd és tragikus. A Centrális Galéria kiállítása megmutatja, hogy a Don-kanyarnál lejátszódott eseményeknél talán csak a történtek utólagos értelmezései lehetnek abszurdabbak. FÜRTH ESZTER ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A rózsa neve óta tudjuk, hogy nincs mesésebb és veszélyesebb dolog, mint a soha nem olvasott könyvek böngészése. Az Egyetemi Könyvtár húsz éve olvasatlan anyagát nem őrzik sem mérgezett lapok, sem gonosz atyák, igaz, a legféltettebb kincseket sem itt találjuk meg. FÜRTH ESZTER ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Törpe és Góliát a Pozsonyi úton bementek a zöldségeshez. Nem, nem egy Égből pottyant mesét idézünk. A rejtélyes mondat egy ügynöki jelentésből származik, amelyhez fotódokumentáció is társul. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Nehéz ma elképzelni a 60-as évek kis újavantgardista csoportjait, amint cselédszobákban, rettegve és lelkendezve Stockhausent hallgattak, kincsként forgattak egy-egy kortárs nyugati albumot, vagy valamelyik szerencsés társuk párizsi, római élménybeszámolóját hallgatták. RADNÓTI SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
