2017-ben nagy hullámokat vert színházigazgatói újraválasztása. Azóta szélcsend van. Vagy mégsem? Többek között erről is kérdeztük a szombathelyi Weöres Sándor Színház igazgatóját, Jordán Tamást, akit néhány napja a Nemzet Színészének választottak. MARTON ÉVA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
A Krétakör egyik alapítója, a Merlin és Arvisura tagja volt, de váltott. Előbb külföldre ment színházat tanulni, majd itthon létrehozta a Bohócok a Láthatáron Csoportot, amivel Magyarország legnehezebb sorsú vidékeit járja. A Mátyás, a nem király előadást Lakon hozta létre. Feuer Yvette drámapedagógussal, színésszel beszélgettünk. MARTON ÉVA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Sorozatunkban a Színikritikusok díjának idei várományosait szólaltatjuk meg. Lázár Kati Jászai Mariként, vagyis a Kripli Mari című estjével esélyes a legjobb női alakítás kategóriában. STUBER ANDREA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Ha a csomagolás csokis kekszet ígér, viszont csokival legfeljebb csak az összetevők felsorolásában találkozom, csalódott leszek. Pedig lehet, hogy a keksz amúgy nem rossz. Valami ilyesmit éreztem a PR-Evolution Héjanász című előadását nézve is. MAUL ÁGNES ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Négy ember használja egymást szerelemre, szexre, unaloműzésre: bármire az egyedüllét ellen. De túl közelről már csak a mocsok látszik. Ezekről (is) szól Patrick Marber drámája. Hogy a Merlinben bemutatott előadás miről akart beszélni, az nem igazán derült ki. DERES KORNÉLIA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Zambrzycki Ádám a Merlin Színház november eleji Tánckeddjén két koreográfiát tett publikussá a színpadon. A Profil az arcunkat veszi célba, a Solº egyenesen a Napot. SZOBOSZLAI ANNAMÁRIA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az ostor a végén csattant, s aki csattogtatta: Akira Kasai, a butoh fenegyereke (feneörege); hogy a földi pokolból, vagy a poklok poklából szólt-e hozzánk, mellékes, viszont derekasan leverte rajtunk a megrögzöttségeinket. KRÁLL CSABA ÖSSZEFOGLALÓJA, 2. RÉSZ. Tovább a cikkhez
Tatsumi Hijikata Tiltott színek című darabjának 1959-es tokiói bemutatója óta nem tudjuk pontosan, csak sejtjük, kapisgáljuk, hogy mi is az a butoh, de most hat előadással megint közelebb kerültünk hozzá. KRÁLL CSABA ÖSSZEFOGLALÓJA, 1. RÉSZ. Tovább a cikkhez
A Múzeumok Éjszakáján utazni kell. Legjobb hát, ha ezt is kulturáltan tesszük, sőt magát az utazást változtatjuk kultúrakcióvá. A múzeumi programok a földalatti vonalán is gyökeret vertek, hogy onnan rántsák magukhoz a metróból kikászálódó utazóközönséget. FÜRTH ESZTER BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Tamási Zoltán kirándul. Ezúttal sokfős csapatot rendez. Nem hagyományos értelemben vett társulatot, hanem a TÁP Színház este tíz után összeálló ráérőit. És az orosz drámairodalom arcképcsarnokát. VARGA ETELKA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A cirkusz többszörös metaforáját a jelenkorra, azon belül is mintha tulajdon helyzetére kopírozná rá a Hólyagcirkusz Társulat legújabb előadása, a Kulterer. Végletesen stilizált, hol homorú, hol domború tükör. Szenvtelen kép róluk, önmagunkról. MARKÓ RÓBERT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ilyenkor már csak a szemérmetlenség segít. Magányos cédrus. Mondom megalomán hasonlat gyanánt, és nem félek ezt mondani. Ugyanis az Intelligens szerviz (Net-Shakespeare) című előadást egy olyan ember rendezte, aki évtizedek óta ugyanazt csinálja. FORGÁCH ANDRÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Duda Éva társulata - miközben egy majdnem-szerelmes pár bevásárlókocsiban gurul, egy fitnesz-alteregó feszes ruciba göngyölt vaskos férfiassággal ugrál, egy reménybeli csillag nyakkendőt gyűröget, és spricctől hűl a férfiizom - bort tesz a rezsóra, hadd forrjon nekünk. SZOBOSZLAI ANNAMÁRIA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
„Célozni nem kell, és nem is szabad, gondolkozz egész testtel, engedd el magad!” – énekelte Müller Péter Sziámi a nyolcvanas években.* Nektek bezzeg könnyű volt, duzzognak a mai huszonévesek, mintha ugyan elhappoltunk volna előlük valamit! BÁRDOS DEÁK ÁGI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Egy színházi próbán valódi színészek fiktív szerepei vitatkoznak fiktív szerepet játszó fiktív színészeket játszó valódi színészekkel, hogy valójában melyikük a fiktívebb. Mert egy szerep „mindig »valaki«. Ellenben egy ember […] úgy általában lehet »senki is«”. Ha csak így nem. MARKÓ RÓBERT ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
