A látványos képek, a kimondott dialógusok s a szereplők cselekvései paralel módon mesélik el, mi történik a külvilágban, s mi megy végbe hőseink pszichéjében és privát történetében. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Bartis Attila A vége című nagyregényéből a Radnóti Színház számára Mikó Csaba írt darabot, melynek bemutatóját Nagy Péter István rendezésében, ígéretes szereposztással március 5-én tartják. HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Beletelik egy kis időbe, míg a néző képes meghatározni, hogy tulajdonképpen mit néz éppen. Indulatos ismeretterjesztés, csúfondáros tudománytörténet vagy revüparódiának álcázott, lázító asszonyszínház ez? Egyelőre mindenből egy kicsi. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A THEALTER-t a szokásokhoz híven a művészeti vezető nyitotta. Balog József performanszai mindig a pillanat esetlegességére és a tudatosság illékonyságára hagyatkoznak. És meghagynak az emlékezetnek egy-egy gesztust. Idén a napszemüveg fölé emelt, taposásra készülődő láb kerül az adattárba. PROICS LILLA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Sylvia Plath Az üvegbúra című regénye egyike azon fontos műveknek, melyek a nőket fizikailag és pszichikailag megnyomorító patriarchális társadalmi berendezkedést tematizálják. Az Örkény Színház stúdiójában Mikó Csaba adaptációjában Widder Kristóf állította színpadra a történetet. SCHULLER GABRIELLA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Mikó Csaba Apátlanok című darabjának felolvasásával a varsói Magyar Kulturális Intézet Teatr.hu címen megindította azt az új színházi projektet, aminek legfőbb célja a kortárs magyar drámairodalom bemutatása és népszerűsítése Lengyelországban. DANIEL WARMUZ BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
A gyűlölködő tagadás, a jobb híján való önimádat és a tomboló tehetetlenség megtestesülése, Oszkár, a három éves gyerektestbe szorult kasub származék, ütve és üvöltve verekszi be magát a történésekbe, bár szíve szerint mindenből kivonulna inkább. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A család veszélyes üzem – ha irodalmi tapasztalatokat keresünk ehhez, hát visszanyúlhatunk egészen az Oidipusz királyig. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
