Egy elképesztő igaz történetet: korszakot, családot, egy embert játszik el a nagyváradi Szigligeti Színház társulata Gianina Cărbunariu rendezésében Magyarosaurus dacus címen. PROICS LILLA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Különös dolog a nosztalgia, furcsamód működik. Összetettebb, mint ahogy valaha is gondoltam rá – előfordulhat, hogy nincs is köze az emlékezéshez, a konkrét visszajutáshoz. Inkább egy utazás, ami alatt újragondolhatunk dolgokat. FERENCZ HEDVIG BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
A nyitószínben csak a bánatosan bevilágított hősünk látható a színpadon. Az arcán ugyanaz a megfejthetetlen világfájdalom ül, ami szívlövésre és lúgivásra ragadtatta fiatalok ezreit a századelőn. Az ifjú Werther nem hal meg, csak átalakul. Hát persze hogy megint a szerelemről van szó. MOSOLYGÓ MIKLÓS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Párbeszédre hív – talán ez a törekvés jellemezte leginkább az idén 25 éves Tatabányai Jászai Mari Színház, Népházban első alkalommal megrendezett MOST FESZT, a Monodráma és Stúdiószínházi Fesztivál minden eseményét, megmozdulását. SZEMERÉDI FANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A most hatodik alkalommal, ezúttal Nagyváradon megrendezett Interetnikai Színházi Fesztiválnak van egy ikerpárja az erdélyi fesztiválpalettán, a gyergyószentmiklósi Nemzetiségi Színházi Kollokvium. Mindkét rendezvényre kétévente, felváltva kerül sor, és koncepciójuk ugyanaz: a romániai kisebbségi színházak felvonultatása. VARGA ANIKÓ BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez