A Bridgerton még mindig bájos, de triviálisabb, mint előző évada. Fő alkotóeleméből, a romantikából és a szenvedélyből pedig alig kapunk. FÁTRAI KATA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A járvány első hulláma idején Benedek Ágota karanténblogot írt, ami olyan sikeres lett, hogy a blogból könyv született, sőt állítólag a megfilmesítését is tervezik. Hogyan lesz a blogból könyv? VÁNDOR JUDIT RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
A 19. századi brit arisztokrácia olykor Billie Eilish zenéjére táncol a Netflix egyik legszórakoztatóbb, pikáns és szellemes adaptációjában. FÁTRAI KATA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Az igazi gyász lényege, hogy nem akarjuk feldolgozni – állítja Wéber Kata és Mundruczó Kornél új, a Velencei Filmfesztiválról Martin Scorsese segítségével a Netflixre katapultált fájdalom-drámája. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Netflix egyik legújabb minisorozatában Anya Taylor-Joy végleg tanúbizonyságot tesz tehetségéről. A vezércsel azonban nemcsak ezért érdemes a figyelmünkre, hanem mert úgy mutatja be a tehetséget és annak árnyoldalait, ahogy nem sokan tették korábban. VIGH MARTIN ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Karantén idején az emberrel sok minden megesik, ami máskülönben nem. Még sorozatnézésre is sor kerülhet. Védőfelszerelésben. MERÉNYI ÁGNES NAPLÓJA. Tovább a cikkhez
A Netflix egyik legimádnivalóbb, a szexualitást övező tabukat döntögető sorozatának második évada minden erényét megtartotta, és még emelte is a tétet. FÁTRAI KATA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Grace és Frankie utolsó előtti évada ugyanolyan lélekmelengető, vágyteljesítő gyógyászati segédeszköz, mint a korábbiak – habár az írók érezhetően kezdenek belefáradni a sok hűhóba. BUJDOSÓ BORI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A rendezőnek, akinek nevét együtt emlegetik a robbanásokkal és sokkoló akciójelenetekkel, eddigi legféktelenebb és őrültebb filmjét mutatta be a Netflix. Fogyasztása feszült figyelem mellett ellenjavallt. HARSÁNYI DOMONKOS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A filmesek sohasem unnak rá a római katolikus egyház pazar külsőségeire, mi pedig képtelenek vagyunk betelni az idős nagy színészek látványával: ez a két örök tényező működteti Fernando Meirelles jóhiszemű és jól sikerült pápaügyi dolgozatát. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A mozi klasszikus rajongóin kívül talán csak a képregények fanatikusai várhatták jobban Scorsese új rendezését: most végre ők szólhatnak be a film nagy öregjének a 210 percen át hömpölygő Az ír miatt. A vidámpark kontra klasszikus mozgókép szkanderben az utóbbi hívei kaptak nem kevés muníciót. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Úgy látszik, Noah Baumbachnak a válás jön be: a Házassági történet a legjobb filmje A tintahal és a bálna óta. Remek írói-rendezői-színészi teljesítmény, és csak egy egészen kicsi hiányzik ahhoz, hogy igazán nagy film legyen. BUJDOSÓ BORI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Itt az ősz, vagyis a presztízsfilmek ideje. Nagy és lehetőleg történelmi drámákkal, drága jelmezekkel és sokatmondó tekintetekkel köszönt be a már az Oscarra kacsingató időszak. Úgy tűnik, idén a Netflix sem maradna ki a versenyből: Scorsese tuti filmje előtt még egy Shakespeare-átirattal próbál bejutni a filmes gálára. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Azt már tudtuk, hogy a világ alapvetően két csoportra oszlik: a szelídekre és naivakra, vagyis az örökös csalások áldozataira, illetve a szemfülesekre és keményekre, akik nem csak fontolgatják a (törvényes) határok tágítgatását, hanem át is lépik, ha kell. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Vincenzo Natalinál jobban talán senkit sem sújt az elsőművesek átka. Az amerikai rendező több mint húsz éve igyekszik megugrani vagy legalább megközelíteni első nagyjátékfilmje presztízsét és közönségsikerét, a ma már igazi kultfilmmé érett Kockát. Most egy Stephen King-adaptációval próbálkozott a Netflixen. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
