Kocsis Pál színész, rendező és tanár - és most éppen szabadúszó, a sekély vízben. Sikeres pálya, rengeteg főszerep - és mintha mindvégig egyetlen társulatban dolgozott volna. Mindenről beszélgetünk - ami belefér. Tovább a cikkhez
A jövő évadtól rendez és játszik a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színházban, amivel régi restanciát pótol, hiszen a színház megalakulása óta hívja, hogy térjen vissza szülővárosába. Eddig nem volt rá ideje, most van. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Kell-e Mohácsi János rendező egy Mohácsi-szöveg bemutatásához, vagy másnak is a kezére áll az a komplex utalásrendszer és humor, amit a Mohácsi-előadásoktól megszoktunk? Ez az egyik tétje a kecskeméti Katona József Színház Liliomfi című előadásának. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Vannak olyan előadások, amelyekről néhány év múlva egy-egy jelzős szerkezet marad meg a színházi köztudatban, amely gyakran arra a sajátos közegre - akár vízre, sárra, lisztre stb. - utal, amelybe az alkotók a játékot helyezik. Nem csodálkoznék, ha a kecskeméti Katona József Színház bemutatója tornatermi Othellóként élne majd tovább emlékeinkben. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Legóból készült ichtyosaurus látható Zsótér Sándor kecskeméti rendezésének, a Baalnak a színlapján. Mint azt az előadásból megtudjuk, az őshüllő nem szállt fel Noé bárkájára, s így a faj kipusztult. Tovább bonyolítja a képet, hogy az ichtyosaurus cetféle, és mint ilyennek, nem sok keresnivalója lett volna egy bárkán az özönvíz idején. Szabadság tehát vagy kényszer az ősállat döntése? PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A duende az a bűvös szó, amelyre Garcia Lorca drámáinak bemutatói kapcsán a recenziók hivatkozni szoktak – általában úgy, hogy hiányolják az előadásból. Én néhány éve megfogadtam magamnak, hogy írásaimban igyekszem kerülni használatát – ami azért nem ilyen egyszerű. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ha lenne még egy-két jelenet a vége után, Argan úgy elsétálna a Halál kezét fogva, mint a huzat. És milyen igaza lenne. De hát nincs még egy-két jelenet. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Tizenöt év Kaposvár, majd a kényszerű távozás után két év Miskolcon, most pedig a kecskeméti társulatot erősíti. Kocsis Pál az Apátlanul című előadásban a POSZT közönségzsűrije, valamint a MASZK legjobb férfi alakításért járó díját vehette át. MARTON ÉVA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Szász János Platonovja a My way című dallal indul, de nem ám Frank Sinatra előadásban, hanem a Sid Vicious-féle feldolgozással. Az ötlet halálpontos. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Bár megtalálja párját majd’ mindenki, mégis szinte végtelen szomorúság lengi be Mohácsi János kecskeméti Vízkeresztjét. Hőseink nem akarnak semmit, nem is küldenek el a jó fenébe; egész egyszerűen elmennek az életünkből. PAPP TÍMEA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Mögöttem egy pasas egyrészt tudálékosan, másrészt mentegetőzve magyarázza a nőjének, hogy „ez egy elég tragikus darab lesz”. A Hamlet Kecskeméten a sírásó-jelenettel kezdődik, vagyis elég viccesen. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Minél őrültebb valaki, annál nagyobb hatalomra tehet szert. Az ostoba, béklyózó szabály is szabály, de nem azért vannak-e a szabályok, hogy áthágjuk őket? A darab a maga kissé közhelyes módján kihívóan állít és kérdez ma is. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A latin mondás - duo si faciunt idem, non est idem - szerint ha ketten csinálják ugyanazt, az nem ugyanaz. Mintha csak a régi bölcsesség illusztrációját láttuk volna Zsámbékon a két előadásban. KARSAI GYÖRGY KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Lételméleti dimenziók egyáltalán nincsenek (ami Vörösmarty-játékról lévén szó, meglehetősen problematikus). KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A házastársi hűtlenség örökzöld – avagy érdektelenségig izgalmas – színházi témájában szakértőnek számít Georges Feydeau; Balfék című komédiáját Kecskeméten a Mohácsi testvérek vitték színre. Avatott nézőnek nem kell magyarázni ez kapásból mit jelent: átiratot. VARGA ANIKÓ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
