Mellékes tényező, hogy a festő-rajztanár Kis János ezúttal nem szikár művészalkat, hanem testes férfi, némi óriáscsecsemő jelleggel. Ő ugyanis nem azonos a címbeli ókori aszkétával. Egy ál-aszkéta nem törvényszerűen hasonlít arra, akivel céltévesztett világundorában példálózik. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A huszadik század jó néhány magyar drámájának előadástörténetéről szól Földes Anna új kötete. Kritikus kérdések sorozatát veti föl a válogatás, viszont lenyűgöző a szemtanú hitelessége. KARSAI GYÖRGY KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Két óriási fegyver van a kortárs előadó-művészet kezében, melyet ha jól forgat, a legszínpadképtelenebb szövegeket is képes működésbe hozni: az irónia és az (ön)reflexió. Ennek legcsekélyebb jele nélkül álló órán át Sarkadival moralizálni egy táncdarabban – meglehetősen kilátástalan küzdelemnek tűnik. KRÁLL CSABA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez