Spike Jonze A nő című filmjét egykori társa, Sofia Coppola filmjének, az Elveszett jelentés párjaként is nézhetjük. KOLOZSI LÁSZLÓ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Rejtély, miért nem a karácsonyi szezonra időzítette a forgalmazó a Banks úr megmentése című alkotást, hiszen adott benne minden, amit egy családi mozifilmtől elvárunk, avagy: Disney-film Walt Disney-ről. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ki az igazi mester, a festő vagy a hamisító? – teszi fel a kérdést az egyik főszereplő, Christian Bale az Amerikai botrány című filmben. A roppant szórakoztató mozit látva a válasz már nem is lehet kérdés. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Megint korhad a családfa: a Nem félünk a farkastól és az Utazás az éjszakába színdarabjaival fémjelzett amerikai famíliadrámák sorát gyarapítja az Augusztus Oklahomában is. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Steve McQueen harmadik nagyjátékfilmje leginkább debütálása, az Éhség perspektívájához áll közel: nem feledkezik meg a személyiségdrámáról, ám tematikája a historikus művek vonzáskörzetébe rendeli. SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Wall Street farkasa amellett, hogy Martin Scorsese legviccesebb filmje (sorrendben a huszonharmadik, DiCaprióval közösen: az ötödik), a disznófejű nagyúr iránti rajongásunk kíméletlen kritikája is. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Philomena Lee története kétségtelenül erősen hat a szívre. Megindító, mélyen átélhető. Lehetett volna merészebb, kegyetlenebb filmmé adoptálni. Stephen Frears hatásos, de meglehetősen konzervatív mozit csinált belőle. KOLOZSI LÁSZLÓ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Peter Jackson sutba dobta az első Hobbit-film ráérős tempóját, s a Középfölde térképén jóllakott hobbitként bóklászó Váratlan utazást követően a Két Toronyra hajazó, akciódús kalandfilmet forgatott. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A genti születésű Felix Van Groeningen a melodráma igen gazdag filmtörténelmét szeretné újabb tétellel bővíteni, ám párkapcsolati drámával elegyített zenés etűdje a jó érzésre fittyet hányva ingerli a néző könnycsatornáit. SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Gravitáció az a film, ami miatt érdemes volt feltalálni (és fejleszteni) a 3D technológiát. KOLOZSI LÁSZLÓ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A néhai Bruce Lee egykori mestere reneszánszát éli Kínában: 2008 óta három filmet is szenteltek neki, most pedig a szemet gyönyörködtető lassított felvételek hongkongi rendezője is belenyúlt a témába. Kérdés, hogy minek? GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Woody Allent újfent megihlette egy klasszikus. Legújabb mozija, a Blue Jasmine Blanche DuBois alakját gondolta újra a gazdasági világválság közepén. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Sziporkázó dialógusokkal és ritkán látható tudatossággal megkomponált képi világgal robbant be Paolo Sorrentino a cannes-i versenyprogramba. Már a szimulákrum sem a régi – panaszkodhatna a francia filozófus. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A filmtörténet legféktelenebb partijain evickélnek át a pénz, a szerelem és a múlt között vergődő hősök. A zseniális regény meglepően jó adaptációja elsősorban az eredeti szöveget, de rögtön utána a filmkészítőket dicséri. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
J. J. Abrams-ról vannak, akik úgy gondolják, hogy ő a legpofátlanabb Spielberg-klón, mások szerint a legügyesebb Spielberg-tanítvány, és akadnak, akik szerint esetleg maga az új Spielberg. Szerethetjük is, gyűlölhetjük is, mindenesetre egy dologhoz vitán felül nagyon ért, és ez a siker. TOROCZKAY ANDRÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
