Csaplár Vilmos nagy bőséggel termeli a közép-hosszúságú regényeket, ezeknek közös jellemzőjük, hogy viszonylag nagyobb korszakokat dolgoznak fel, történelmi beágyazottságúnak szereti feltüntetni az epikus anyagát, és sok szálon futtatja a cselekményt, amely néha szinte csak egy-egy véletlenszerűnek tűnő epizódban lesz utóbb értelmezhető az olvasó számára. SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A kötet fülszövegét felkérésre én írhattam, vezethettem a közelmúltban a könyvbemutatót is. Egyetemi diákjaimnak a forrásjegyzék élén ajánlom. Mit szeretnék még? Azt, hogy e nagyszabású prózaszemle nem a polcokon rostokoló, hanem valóban megnyíló segédanyag legyen. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
