Blaszfémia, ha egy zenei képzettséggel nem rendelkező koreográfus karmesterként lép színpadra, vagy épp ez a kívülállás teszi lehetővé, hogy a mű hatásmechanizmusának a mélyére ásson? A kérdés leginkább azért aktuális, mert Xavier Le Roy Tavaszi áldozata január 20-án és 21-én a Trafóban látható. PAPP TÍMEA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A párizsi Centre Pompidou mindig is a fontos, kortárs művészeti jelenségeket gyorsan és jó szemmel kiválogató intézmény hírében állt. Ezért azon sem kellene meglepődni (velem mégis megesett), hogy az egyik emeletén egy olyan jelentőssé vált koreográfus, mint Xavier Le Roy alkotásába botlik az ember, méghozzá teljesen ingyen – hiszen a központ egyik fontos és állandó megvalósítás alatt álló célkitűzése az, hogy a kultúra és a művészet minden érdeklődő számára elérhető és megtapasztalható legyen. SÁNDOR ZITA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Kortárs táncelméletek című kötet legalább kétféle értelemben nevezető hiánypótlónak az ábrázoló művészetek körül kialakult, kialakulófélben lévő hazai elméleti diskurzusban: egyrészt, mert általa végre dekonstrukciós megközelítésben olvashatunk a performativitás jelenségéről, másrészt, mert (ennél fogva) válogatott tanulmányai a hiány ábrázolásának (anti)esztétikájáról, a reprezentálhatatlan reprezentálásának eseményéről értekeznek. KÉRCHY VERA ELEMZÉSE. Tovább a cikkhez
