Szilágyi Lenke fotókiállításának címe nem árul zsákbamacskát. POSZTSZOVJET – hirdeti, és ezzel azonnal félreérthetetlen kontextusba helyezi a képeket, amelyek persze valóban a Szovjetunió felbomlása után, 1990 és 2002 között készültek. Az erős politikai felütés dacára azonban, amit látunk, minden, csak nem politika. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Az ember az időben, annak érzékelése és folyamatos fölismerése által lesz ember, oké, és sokszor a pillanatban, azt, amit te tudsz, hogy pillanatban azt mondani, ecce homo. Pillanat. Azért nehéz az embert megmutatni, mert van. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Néhány hete mutatták be Hajdu Szabolcs „pusztai westernjét”, a Délibábot a hazai mozik. A rendezővel eredetileg csak a filmjéről beszélgettünk volna, de az interjú végül épp olyan metaforikus lett, mint maga a Délibáb. HUNGLER TÍMEA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
A kiállítás címe olyasmit sugall, hogy a képeken megmutatkozik a mai világ a maga teljességében. Az egyik legismertebb magyar fotóművész fényképei valóban a Föld minden táján, Európában, Ázsiában, Afrikában, hegyen, völgyön, erdőben, síkon készültek. BÁN ZOLTÁN ANDRÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Szilágyi Lenke egykori (akkori) művésznevével megcímzett, különös kötete, a Single Lens voltaképp egy köteg képeslap. Az alig tenyérnyi könyvecske a magyar Mail Art születésének, virágzásának idején postára adott, képessé tett levelezőlapok elképesztő gyűjteménye, melyből úgy áramlik elő a roppant távolinak tűnő múlt bódítóan sűrű atmoszférája, ahogy a Dzsinn szelel ki a Csodalámpából. HALÁSZ TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
