Túlélni lehet csendben, egy téliesített garázsban lapulva, mint Jankó, vagy bátran, a halál árnyékának völgyében is A velencei kalmárt próbálva, mint “az első magyar gettószínház” tagjai. Lehet az elkerülhetetlent tagadva zuhanni előre, mint Ljuba, vagy álomvilágba menekülni, mint Ottó. Aki a 32. THEALTER-re látogat, megtanulhatja az előadásokból a túlélés lehetőségeit, a legnagyobb leckét mégis magától a fesztiváltól kapja. KISS LÓRÁNT BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Három, mindenki számára többé vagy kevésbé ismerős élethelyzetet mutat meg a Novara társulat előadása. A Nézz le! nehéz szituációk csokra pengeélen táncolás, elfojtás és kirobbanás között, a jelenetek végén súlyos záró gondolatokkal, amelyek a civillé átalakuló játszók sajátjai. KÓNYA RITA VERONIKA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Ennek a színháznak a története plasztikusan mutatja az elmúlt tizenkét év kulturális háborúját, a színházi megmondók végtelen cinizmusát és dilettantizmusát, miközben ők, a színház nem harcolt, nem háborúzott – csak előadásokat csinált. CSÁKI JUDIT INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Ennek a színháznak a története plasztikusan mutatja az elmúlt tizenkét év kulturális háborúját, a színházi megmondók végtelen cinizmusát és dilettantizmusát, miközben ők, a színház nem háborúzott – csak előadásokat csinált. CSÁKI JUDIT INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
A Fehér nyuszi, vörös nyuszi előadás címe ma már ismerősen csenghet a hazai nézők számára. Az előadásnak nincs rendezője, nincs próbája, nincs díszlete vagy jelmeze. A színész a szöveget helyben, a nézők előtt kapja kézhez. Egy színész életében csak egyetlenegyszer adhatja elő a darabot, így minden egyes este egyedi és megismételhetetlen alkalom. LEVKO ESZTELLA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Lényegében hírszínházi esemény ez a Vári Bertalan által koreografált, Alföldi Róbert által rendezett, s a Varidance Társulattal együttműködésben létrejött produkció. Először bizonytalankodik, aztán fölébred tőle az ember. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az Átrium nézőterén ülve egy amerikai kisváros képviselőtestületének munkájába nyerünk bepillantást. A humoros felvezetés egy pillanat alatt válik véresen komollyá, a kérdés csupán az, hogy vajon egy óra tiszta szórakozás után elérhetünk-e igazi mélységeket? KESZTE BÁLINT ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A politikai aktivizmus a kívülállók számára egy szubkultúrának tűnik, melynek tagjait sokszor még azok is konfliktuskeresőnek és magamutogatónak tartják, akik egyébként elismerik, hogy fontos ügyekért állnak ki, méghozzá mindannyiunk helyett. KRICSFALUSI BEATRIX ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Zenés, táncos, éneklős, vetítős, kicsit kortárs, meglehetősen szórakoztató, szívszorítóan drámai, profi csapatmunka. Ez mind bátran elmondható Duda Éva Fridájáról. Azt már nem merném állítani, hogy Frida Kahlo festőről szól. De Frida Kahlóról, a túlélőről, a tragikus sorsú nőről mindenképp sokat elmond. MAUL ÁGNES KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ilyet még úgysem csináltunk, de sebaj, mert még ők sem. Jogunkban áll bizonytalannak lenni, de azért van néhány dolog, amiben egészen biztosak vagyunk. CSÁKI JUDIT ÉS JÁSZAY TAMÁS NÉGYKEZESE. Tovább a cikkhez
Virtigli bravúrstück, sokak szerint Molnár Ferenc legjobb darabja az Egy, kettő, három. Ugyancsak sokak szerint azon múlik minden, hogy Norrison bankár szerepét jól játssza-e a színész. Nos, Norrison bankár szerepét az Átrium és a Kultúrbrigád előadásában jól játssza a színész. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Hogy valaki büdös migráncs vagy kevésbé, az egészen relatív, ez derül ki a Bábelna – Keleti nyitás című előadásból. De mi lehet az, ami miatt a történelmén végigvonuló, mélyen a lelkébe égett idegengyűlöletét képes lehet feladni a magyar? PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Színházak Éjszakájának végén, amikor az eső már elfogyott, a hold meg túltelt, a Jurányi teraszán hallottam a hírt, hogy Kulka János újra színpadon volt. PROICS LILLA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Csak kapkodom a fejemet: biztos, hogy az Operettszínház új bemutatóján járok? A színpadon xanax-koktél és motoros üldözés, harsány színek és szókimondó szövegek, féltékenységi dráma és női praktikák minden mennyiségben. Ja meg színház is, elég nagy dózisban. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Egy újabb kultfilmet ért el a végzet: zenés színpadi mű lett belőle. Az Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén-t, Pedro Almodóvar 1988-as moziját Jeffrey Lane és David Yazbek írta musicallé, ami a West End-siker után egy film-színházban, az Átriumban látható hamarosan a Budapesti Operettszínház produkciójában. A Lucíát alakító Janza Katával azonban nem csupán a darabbeli karakterről beszélgettünk. PAPP TÍMEA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez