A nyitószínben csak a bánatosan bevilágított hősünk látható a színpadon. Az arcán ugyanaz a megfejthetetlen világfájdalom ül, ami szívlövésre és lúgivásra ragadtatta fiatalok ezreit a századelőn. Az ifjú Werther nem hal meg, csak átalakul. Hát persze hogy megint a szerelemről van szó. MOSOLYGÓ MIKLÓS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Fekete május lenne a megfelelő cím, ha nem viselné azt sok más, lelki és meteorológiai rendellenességről szóló írás, köztük egy 1899-es Ady-cikkecske is. Itt és most a történelmi elsötétülés megidézése indokolná: 1915-1917 között járunk. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nem lepődtem volna meg egy kicsikét sem, ha a harmadik felvonásban bebóklászik a színpadra egy vak komondor. De Mohácsi most „finomban” nyomja. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Különös élmény egy Szép Ernő-mű robbantott változatával találkozni. Az előadás első felvonása szilánkokra hasad, de aztán, leginkább a szerzőnek köszönhetően, szépen gyógyul, s részeiben magára talál a produkció. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Parányi játéktérben, pár sor párnázott szék előtt valami asztalféleség van középen. Rajta terjedelmes, fekete plasztikzsák, ami egyszerre csak vonaglani kezd, majd kihasad belőle a zombinak maszkírozott költő, s felénk fordul. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A II. Országos Börtönszínházi Találkozót a két évvel ezelőtti dunaújvárosit követően idén a József Attila Színházban rendeztek meg. A háromtagú zsűri az öt régió 21 előadásából válogatott, amelyben összesen 240 fogvatartott játszott. A találkozón negyvenegy szereplőt láttunk öt előadásban. PROICS LILLA BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Jelen írás címe azonos a mártír magyar író kötetben frissen közzétett egyik novellájának címével – de mint kérdés arra utal: mennyivel és miként gyarapíthatja az életművet (ismeretét, feldolgozását, olvasói megbecsültségét), hogy immár huszonhat írásával többet számlálunk? TARJÁN TAMÁS RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
Három Szép Ernő és egy konferanszié: revü lett az Emberszagból a Szkéné színpadán. Mivé lett a világ? CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Legutóbb két Molière-darab olvadt össze a szegedi Kisszínházban, most pedig – A képzelt fösvény beteg után – Szép Ernő két egyfelvonásosa került sokat sejtetően egymás mellé. A koncepció ezúttal is izgalmasabbnak bizonyult, mint maga az előadás. LÉNÁRT ÁDÁM KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az Ördögkatlan Fesztivál zárt téri színházi előadásai idén is extra teltházakkal mentek, a szabadtériek meg csak azért nem, mert vagy nem tudtunk róluk, vagy elég nagy hely volt mindenki számára a szabad ég alatt. Kellemesen kaotikusan és barátságosan telt a színházi idő. SISSO ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Nyugat-korszak manapság legritkábban emlegetett, az irodalom minden nemében halhatatlant teremtett nagyja feltehetően 1945 táján kezdett bele kamasz- és ifjúkorát visszaidéző önéletrajzi regényébe. BÁN ZOLTÁN ANDRÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
