A Godot Intézetben nyílt látványos, gazdag, szórakoztató, kalandos és jelentős kiállítás nem apró elmozdulást, finom változást hoz a tíz évvel ezelőtti nagy műcsarnoki tárlathoz képest, hanem fordulatot, amely mégsem veszélyezteti az életmű egységét. RADNÓTI SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az Apám romantikája eladó (2017) kiállítása után már nem gondoljuk, hogy Bukta Imre meglepetésekkel rukkolhat elő, hiszen négy éve az új festmények debütálása mellett valami más is várta a látogatókat: élő tyúkok siserehada. A művész most a hetvenedik születésnapja alkalmából nyílt tárlaton új területeket is beemel a parasztság pusztuló romantikájával és a természettel összefüggésben. MARTINCSÁK KATA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az emberiség számos esetben tudott már fordítani a dolgokon, kitalálni valamit, amitől egy darabig mégiscsak továbbmegy a szekér. A koronavírus okozta bezárkózásra, a lehetőségek szűkülésére adott reakcióként egyre-másra születnek olyan válaszok, amelyek a karantént megelőző ún. normalitást helyettesítik addig is, amíg a dolgok rendbe nem jönnek. BIHARI ÁGNES ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Bukta Imre valamennyi témája hétköznapi, esztétikumot csak nyomokban tartalmazó falusi valóság, ő azonban belefesti a kozmikus tágasságot. IBOS ÉVA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
„Az üresen hagyott háttér Vajda számára a végtelen” – írja róla az alkotótárs és egykori hitves, Vajda Júlia. Vajda Lajos fiatalon lépett át a végtelenbe, 1941-ben, mindössze 33 évesen ragadta el tüdőbetegsége, melynek előszele már jóval korábban és huzamosan részt követelt az alkotó mindennapjaiból. Ennek lenyomata kitapintható az életműben. Képeinek tömörítettsége, a koncentráltság, az egyszerűsítés, ami fokozatosan elhatalmasodott a művészetében, ebből a betegségtudatból is fakadt. VERESS GYÖNGYI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Tamási Áron 1945 őszén kiájult a Nemzeti Színház Ráday által rendezett, Bajor Gizi és Ráday Imre által főszerepelt főpróbájáról, s a következőket írta: „a rossz mű és a rossz előadás sohasem egyszerű.” GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Tíz új festmény és egy félig bio installáció alkotja Bukta Imre legújabb kiállítását a Godot Galériában, ahol a képek hagyományosak, az installáció meglepő, de nagyon odaillő. IBOS ÉVA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Komoly kihívás a Fiatal Képzőművészek Stúdiója harminc éves történetéből retrospektív kiállítást rendezni, az ugyanis számos buktatót rejt magában. KOCSIS KATICA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
„Úgy beszéltem hozzá, mint valami kétségbeesett gyerekhez. És megnyugodott, és másnap megint dolgozni kezdett. Nem olajjal, hanem szénnel. […] Az egyik szélsőségből a másikba esett” – eleveníti fel Kassák azt a történetet, amikor is a már hosszú ideje alkotni képtelen Uitz Béla reményvesztetten jelenti ki sógorának: „nem tudok dolgozni.” HADI BARBARA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Művészet és hatalom viszonya persze örök színházi téma. Ám a művészek és a diktátorok valóságos csörtéi tragikomikus helyzeteket szülhetnek. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Műcsarnok sajtósai a hajukat téphették, amikor a Mi a magyar? kiállítás után a Másik Magyarország címűt kellett propagálniuk. Bár a cím találó is, meg nem is, de a Bukta Imre hatvanadik születésnapjára időzített válogatást mindenképpen érdemes akár többször is megnézni. DÉKEI KRISZTA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
