Fekete Ádám új bemutatójában az álom a maga elmaszatoltan is éles, könyörtelen humorú szürrealitásában többet mond két ember kapcsolatáról, mint maga a valóság. GERGICS ENIKŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Fekete Ádám rendező és író új előadására készül a Trafóban. A játszók összeválogatása legalább annyira meglepő, mint az előadás vállalása: a Moby Dick, a fehér bálna című Melville-regénynek színpadi adaptációja. Mert hát végül is: mit is keresne egy bálna a színpadon? PUSKÁS PANNI INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
A Trafóban mutatja be Kárpáti Pál a Hogy a barátaim egyszer végighallgassanak című előadást. Vele beszélgettünk magányos üldögélésekről, szalonivászatról és a térképészet elhagyásáról. PROICS LILLA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Apa csak egy van a színen, de az is halott, ámbár járkál fehéren, háziköntösben, cigarettával a szájában. STUBER ANDREA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Különös dolog a nosztalgia, furcsamód működik. Összetettebb, mint ahogy valaha is gondoltam rá – előfordulhat, hogy nincs is köze az emlékezéshez, a konkrét visszajutáshoz. Inkább egy utazás, ami alatt újragondolhatunk dolgokat. FERENCZ HEDVIG BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
A Rubens és a nemeuklideszi asszonyok után A nevetséges sötétséggel Dohy Balázs mint rendező már másodszor kísértette a színházi lehetetlent. Vagy ha Wolfram Lotznál maradunk: a lehetetlen színházat. PAPP TÍMEA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Fekete Ádám legutóbbi Trafós munkája a digitális térben játszódik, én pedig az ágyamból kapcsolódom be rá. Elég intim viszony ez, de már megszoktuk, a színház házhoz jön, sőt egyenesen a hálószobába. KOVÁCS BEA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A 30. THEALTER is majdnem elmaradt a világjárvány miatt, s hogy mégis sikerült megrendezni, azzal a csapat igen jókor jött gesztust tett a színháziak és közönség felé is. Még az utolsó három napon is meghatott, hogy a törzsközönség rendületlenül viselte a maszkot a zárt terekben: le sem tagadhatnák a színházhoz való makacs ragaszkodásukat. PROICS LILLA BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Besétál a kifutóra a fekete himlő. Papírhalmokba öltözött, hivatali angyalok személyit kérnek, a földönkívüli tolmácsot. Ez (is) a Soharóza. GERGICS ENIKŐ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Tabuboncolás, iPhone-burleszk, és valami abszurdba hajló, kedves őszinteség. Fekete Ádám influencer-csatornája a legjobb dolog, ami mostanában a magyar Youtube-bal történt. SOÓS TAMÁS INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Úgy kellett már a magyar youtuberek közé Stefanovics Angéla és Fekete Ádám, mint egy falat kenyér – vagyis kettő. PUSKÁS PANNI NAPLÓJA. Tovább a cikkhez
„Na, most kell nagyon vigyázni”, ez jutott eszembe, amikor még el sem kezdődött a Kurázsi és gyerekei című előadás a Radnóti Tesla Laborban. A Narratíva nevű új független csapat első premierjére olyan közönség gyűlt össze, mintha az egész városban elmaradt volna minden előadás. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Pálfi Györgyöt hosszú ideje a legpechesebb magyar filmrendezőnek tartom, aki őrületes tehetsége ellenére nem tudja kifutni a formáját ebben a szerencsétlen országban, hiába ontja magából a szellemesebbnél szellemesebb filmterveket. BUJDOSÓ BORI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Kaposvári színészhallgatók az SZFE Globe színpadán, bemutatkozó és elköszönő színművészetis osztályok legelső és talán utolsó előadásai a Völgyben. REZEK BORI BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
A Vérmedve metaelőadás, posztmodern játék, határait feszegető formai kavalkád, politikai kinyilatkoztatás és/vagy egy agyevő zombis zsánerparódia művéres, hasfelmetszős színpadi megvalósítása. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
