Tasnádi István író és Tengely Gábor rendező szerencsére egyaránt kritikusan viszonyul a mítoszhoz, ezért aztán a Héraklész-küldetés fedőnév alatt minimum két történetet mesélnek el a Budapest Bábszínház nagyszabású produkciójában. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ártatlan mese, éteri történet, csöppnyi tanulsággal. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A kiskakas gyémánt félkrajcárja ebben az előadásban olyan, mint a pizzára nyomott kecsap. Lehet, hogy nélküle jobban kijönnének az ízek, de a kecsap meg már bevált. GERGICS ENIKŐ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Kék meg zöld víz alatti lények úsznak egy anyai ösztönökkel bíró, narancsszín polip körül, s egy kétszer félórás bábjáték során felismerjük, benn vagyunk a vízben, benn, a problémák közepében, a gyermeki mássággal járó konfliktusoktól kezdve a mikroműanyagokkal terhelt óceán gondjainak felismeréséig. GABNAI KATALIN KRITKÁJA. Tovább a cikkhez
Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy A csillagszemű juhász a Budapest Bábszínházban a régi nemzetis Egyszer élünk avagy a tenger azontúl tűnik semmiségbe című előadás köpönyegéből bújt ki. RÁDAI ANDREA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Erős, tempós beszéddel igyekszik tolmácsolni a szünet nélkül adott, alaposan megrövidített drámai költemény verssorait a Nemzeti Színház előadása. Önmaga ellen teszi, mivel lényege nem a szóban, hanem a bábos-bábus darabközelítés figurakettőző szimbolikájában lenne. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
