„Úgy tervezem, hogy egy szép napon leülünk majd az apámmal, és mindent megbeszélünk. Hogy őszerinte mi van, és mi legyen akkor hát énvelem. Az orosz és magyar, pravoszláv és zsidó papírjaimmal. A szibériai mongol felmenőimmel, a szentendrei családommal, Krasznahorka büszke várával, és a tiszta férfiúsággal.” NÓVÉ BÉLA RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
Felvillanyozó hangvétel játékos komolyságával kezdődik, célirányos és kíméletlenül logikus befejezéssel ér véget a mű, ami a kettő közt van, szintén nem rossz – az olvasó mégis érzi: mindez nem kóser úgy egészében. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
