Úgy látszik, a fesztivál utolsó napjára nem csak a naplóíró, de a nézők is elfáradtak kissé: a végig teltházzal dübörgő előadások után most mintha szellősebben ülnénk, de sebaj, a színpadról érkező erős impulzusok így is felvillanyoznak. JÁSZAY TAMÁS BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Nincs igazság: Hód Adrienn felvillanyozó, jó levegőjű táncszínháza után a fesztivál hatodik napjának a színvonala váratlanul zuhanórepülésbe kezdett. JÁSZAY TAMÁS BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Úgy tenni, mintha – a színháznak alapképlete ez. Van valaki, aki utánoz és van valaki, aki figyeli: pénteken az alkalmilag fel- és kipróbált szubjektumok jól illettek az utánzókhoz. JÁSZAY TAMÁS BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Kedves gyerekek! A mai órán a rendező legjobb barátjáról lesz szó, a dramaturgról. Nem csodálom, ha még sokan nem hallottatok róla: a gyakorló színházcsinálók is gyakran megfeledkeznek a létezéséről. JÁSZAY TAMÁS BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Már megint itt vannak a magyarok, pedig a szegedi és szabadkai rémálomból is még épp csak felébredtünk. Pintér Béla monstre áltörténelmi freskóján ámulva cikázik a szem. Minden és mindenki a helyén. Fények, kamera, tessék! JÁSZAY TAMÁS BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Lassacskán bandukolunk a sötét erdő közepe felé: a fesztivál díszvendége, Pintér Béla tükörbe néz, ahol Pincér Géza rémképével birkózik, aztán meg Urbán András földből, vízből, őrölt paprikából és művirágból épít zavaros kollázst. JÁSZAY TAMÁS BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Sajátmagában bizonytalan kanördög, zsigerből csábító tiniszirén, torzonborz lakásfoglaló szállta meg az állandó és alkalmi színházi tereket a 22. Thealter Feszt Szegedre szabott első napján. JÁSZAY TAMÁS BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Nehéz eldönteni, hogy a délvidéki-szegedi összefogás eredményeként létrejött előadássorozat első állomása szimbólumokban gondolkodó, radikális színházi kísérlet vagy a határokat megfontoltan feszegető performansz. Az biztos: bizalmat kell előlegezni a folytatásnak. LÉNÁRT ÁDÁM ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A XIII. kerületi Pozsonyi úton, két háztömbnyire Heltai Jenő hajdani lakhelyétől, egy negyedik emeleti társasági szalonban, ahol a hely szelleméhez illően pezsgővel fogadnak – legbensőbb titkok kifürkészői leszünk. KRÁLL CSABA CIKKE. Tovább a cikkhez
Pintér Béla saját társulatával kérlelhetetlenül csinálja vészesen kortárs, a rögvalót végletesen el- és megemelt módon arcunkba vágó, különleges színházát. A legújabb Pintér-opus torokszorítóan vicces, kérdve kifejtő tanulmány a hazaszeretetről. MARKÓ RÓBERT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nagyhajú, nagyszakállú, átszellemülten ágáló kocsmafilozófus fogadja, majd hosszú előjáték után egy másik pinceterembe invitálja a közönséget. Onnantól azonban ő lesz az, aki szeretne bejutni. Egy lakásba. Sokadik próbálkozásra szinte mindegy, kikhez. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Hód Adrienn különös, egyszerre távolságtartó, mégis magához vonzó koreográfiát mutatott be a MU Színházban. SZOBOSZLAI ANNAMÁRIA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy amatőr (vagy alternatív?) színtársulat, sok éve játszanak már együtt, de a szekrényből csak a sokadik produkció próbái közben kerülnek elő egymás után a csontvázak. Van belőlük bőven. Ennyi a kanavász. VARGA ETELKA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Adott Hamlet, adott a dilemma, miszerint melyek is „az ember végtelen lehetőségei”, és adott egy meglehetősen abszurd munkakör – tényleg az itt a lényeg, hogy visznek-e a helyszínelők kisgatyát az uszodába? VARGA ETELKA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
