Őszinte leszek: nem tudom, mit láttam Bécsben, már azon túl, hogy a legújabb Forsythe-koreográfiát ültem végig a TQW nagytermében. Talány a cím, talány a hetvenperces mű maga és talány az előadáshoz való viszonyom is. Tetszésről nem beszélhetünk, mégis vétek lett volna kihagyni. KRÁLL CSABA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Marina Abramović válasza arra, hogy miről beszélgetett a holland királynővel az előadás amszterdami premierje után: „Legelőször arra volt kíváncsi, hogy milyen érzés ennyi intimitást kiteregetni a színpadra. Mélyen a szemébe néztem, és azt válaszoltam: felszabadító.” JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Az előadás valójában egymásba fonódó, egymást kiegészítő és egymással feleselő monológokból épül fel, mindenki a saját történetének fragmentumait teszi hozzá a darabkákból kikerekedő egészhez. NÁNAY FANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
