Arany-balladák és Petri György szerelmi költészete. Van köztük legalább száz év távolság, de másfél órányi bizonyosan. SZEGŐ JÁNOS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Mert benne él ő minden félrecsúszott nyakkendőben és elvétett szóban. Hiánya maga a jelenlét, ő a megtestesült magány. Három férfi próbálja őt újrateremteni a vonaton, visszaemelni a narratív térbe, mert elveszett, és nagyon fontos lenne megtudni, hogy mi lett a nővel. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA Tovább a cikkhez
Az aranyhoz kapcsolódó asszociációs mező – a nemesfém kultúrtörténeti szerepe miatt – olyannyira gazdag, hogy magával a fogalommal szinte mindig eleve metaforaként találkozunk. Akkor is másra utal, amikor nem szóként vesszük a szánkra, hanem, mondjuk, gyűrűként húzzuk az ujjunkra. VARGA ANIKÓ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Bár a színpadi körítés szegényes, a játék elegáns, könnyed és ironikus. Így lehet és érdemes bulvárt játszani. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Szatmárnémetiben alighanem komoly kultusza lehet Besenyő Pista bácsiéknak, legalábbis erre utalt a töméntelen eljátszott szóvicc Keresztes Attila kócos humorú, ámde korántsem bájtalan Goldoni-rendezésében. LÁSZLÓ FERENC CIKKE. Tovább a cikkhez
