A Tháliában a két összeszokott színész érzékeny és bonyolult ábrázolatát adja a párharcnak. Voltaképp el sem dönthető, hogy hol csúszott félre a dolog. STUBER ANDREA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az átpolitizálódott magyar színpadokon egyre kevesebbszer találkozni merész, szókimondó, totális színházzal. Az alkotók inkább csak utalásokban és a nézőkkel való összekacsintásokban végeznek partizánmunkát. De vajon tényleg csak ennyit engedhetnek meg maguknak a magyar színpadokon dolgozók? HORNOK MÁTÉ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Hosszú társulati lét után évek óta szabadúszóként dolgozik Szamosi Zsófia. Filmes sikerek, díjak, jó színházi munkák, meg olykor a csendek rajzolják most a pályáját. Színházról, filmezésről, vágyakról is beszélgettünk. MARTON ÉVA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Úgy látszik, megvan a megállapodás a főváros és a kormány között a színházak felosztásáról (aka megmentés). De mert erről csak halvány sejtéseket lehet olvasni a nyilvánosságban (mintha ugyan nem rólunk lenne szó), muszáj szólni a helyzetről és a következményekről. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A pályázók kifogást nyújtottak be Tarlós István főpolgármesterhez és Balog Zoltán miniszterhez a pályázat elbírálása kapcsán történt szabálytalanságok miatt. Az egész eljárás megismétlését kérik. Tovább a cikkhez
Milyen volt egy operett-karaoke a századelőn? Hogyan szeretett bele egy kőszoborba Ady Endre? Miért szólt be Dajka Margit direktorasszonyának? Vagy hogyan került az Andrássy Úti Színház a Paulay Ede utcába? Mindezekre egy rendhagyó időutazó séta közben kaptam választ. KÓNYA RITA VERONIKA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Tasnádi István Közellenségét 1999-ben a Kamrában mutatták be. Ezt a szabadkai előadás követte 2000-ben, majd tizenegy év szünet után a váradi, nem sokkal később aztán a Magyar Színház társulata adta elő. Az egerszegiek idén tavasszal vitték színre a „Zenés uszítást Heinrich von Kleist elbeszélése nyomán”. PROICS LILLA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Három színházi arckép. A szereplők útja néha találkozott. Egri István és Marton Endre dolgozott egymás közelében, Egri temetésén Kazimir Károly mondta az egyik búcsúztatót. De igazi találkozóhelyük Léner Péter érzelmektől nem mentes emlékezete. TARJÁN TAMÁS RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
Alföldi Róbert Varázsfuvola rendezésében a tapsrendben Papageno az utolsó. Ez a hangsúlyos gesztus lezárja, miközben újranyitja az értelmezés labirintusát. Egy buffo bariton lesz az este hőse, miközben tenor és szoprán szerelmek támadnak körülöttünk. Kizökkent a világ? JÁKFALVI MAGDOLNA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Modell és szemléltetés. A totalitárius hatalom a művészetek terén is szabadságtipró működésének modellje és a meyerholdi biomechanikus játékmód rekonstruáló szemléltetése, alkalmazása. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Fáradhatatlan. Anyaszínháza két éve a Thália, de emellett más helyeken is játszik. Az elmúlt években filmes szerepei is megsűrűsödtek, tavaly a Cottbusi Nemzetközi Filmfesztiválon a legjobb női főszereplő díját vehette át, idén a Magyar Filmkritikusok Díját is megkapta. MARTON ÉVA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
A libanoni származású kanadai író-rendező letaglózó erejű történetéből melodramatikus, ugyanakkor didaktikus előadás született. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Egy mentálisan sérült fiú beszél, majdnem másfél órán át Székely Csaba Ceauşescu-kort megidéző monodrámájában. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Komoly fegyvertény a kecskeméti Katona számára: az Örkény és a Thália együttműködésével létrejött nőNYUGAT újrafogalmazását a vidéki társulat házon belül, saját színészeivel is meggyőzően állította színpadra. LÉNÁRT ÁDÁM KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Thália Színház Humor Fesztiváljának alighanem legnagyobb meglepetése volt a vásárhelyi Tarelkin halála. Már abban az értelemben, hogy erre a fesztiválra kapott meghívást; ilyen és hasonló című darabok ritkán vonzzák az önfeledt kacagásra vágyó publikumot… URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
