Szeptember 8-án este az Ódry Színpad facebook-oldalán élőben lehetett követni „az utolsó Zsámbéki osztály” Tárnoki Márk által rendezett előadását. A Színház- és Filmművészeti Egyetem Zsámbéki Gábor és Fullajtár Andrea által vezetett színészosztályának rögtönzésekből épült munkabemutatóját láttuk. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nyüzsgő, impresszív, laza művészeti fesztivál a FACT, amely 2020-ban a fenntarthatóság és a művészet kapcsolatát helyezte a középpontba, míg a meghívott színházi előadások és egyetemi társulatok közül többen a felnőtté válás különböző stádiumait dolgozták fel. KOLLÁR ZSUZSANNA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Álszent gyászolók gyülekezete, egy konstans helyváltoztatásra kárhoztatott holttest és nem kevés lopott pénz. Joe Orton éjfekete humora több mint fél évszázaddal az ősbemutató után is betalál, kíméletlenül karikíroz halálhoz való viszonyt és kirakat-hitbuzgalmat. Az Ódry Színpad Padlásán színre vitt Szajré (eredeti címén Loot) nem akar több lenni, mint ami, az viszont maximálisan sikerül. KÓNYA RITA VERONIKA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Generációs kísérlet a mozgatott és a mozgató közötti kapcsolatról. Amikor a báb realizálja a mozgatóit, mint ahogy a kisgyerek észleli a végtagjait. Ebben még nem lenne semmi eredeti. De a harmadéves bábszínész szakos hallgatók előadásában a báb tényleg egyenrangú társa lesz a mozgatóinak, valaki, akivel az ember együtt bulizik és csajozik. Egy újabb osztálytárs, aki – történetesen báb. GERGICS ENIKŐ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Kleist látszólag pofonegyszerű üzeneteket hordozó klasszikusát ezúttal Antal Bálint rendezte meg az Ódry Színpadon. Az előadás a túlbuzgó erények okozta katasztrófák mellett a műfaji keretek szakítószilárdságáról is mesél. Teszi mindezt humorban gazdagon. MOSOLYGÓ MIKLÓS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nem Alekszijevics világa a Secondhand című előadás, hanem a kelet-európai emlékezetpolitika kis tükre: egyszerre van jelen benne amnézia, nosztalgia és egy mitizált posztszovjet társadalomkép. KOLLÁR ZSUZSANNA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Kaposvári színészhallgatók az SZFE Globe színpadán, bemutatkozó és elköszönő színművészetis osztályok legelső és talán utolsó előadásai a Völgyben. REZEK BORI BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Nem minden az, aminek látszik – irgalmatlan nagy közhely, tudom, de végül is megbocsátható, ha arra gondolunk, hogy az európai drámatörténet jó része ennek a klisének szétszálazására, folytonos újragondolására épül. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Amikor olyan színdarabbal van dolgunk, amiről Kosztolányi Dezső publikált színikritikát, nehéz ellenállni az idézésének. Szerencsére nem is muszáj ellenállni. STUBER ANDREA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Soha nem jutott eszembe korábban, hogy a Haramiák című dráma a Harcosok klubjának az előképe, Olasz Renátónak viszont igen. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Olasz Renátónak, az SZFE ötödéves színész szakos hallgatójának nem a Kitagadottak az első rendezése. Azonban az első rendezése, melyet az Színház- és Filmművészeti Egyetem, valamint a Staféta pályázati program támogat. SZEMERÉDI FANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A tanítványok meghívták a mestert, Jeles Andrást, aki jött, látott, látni tanított, és szárnyalni engedte meghívói fantáziáját. Répa, retek, mogyoró – nem az r hang leckéje, hanem a „változatok – mire is…?” szabadiskolája a vizsgaelőadás. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedéves zenés-táncos osztályának bizonyára jó vizsgaszituációkat szolgáltat a majdnem négyórás adaptáció. Részletek, jelenetek, műhelytanulmányok követik egymást. Egészében érthető és élvezhető előadás nem keletkezett. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
