A rendszerváltást és a közelmúltat is érintő emlékezetrétegek ütköznek a Trafó Galéria kiállításán. MARTINCSÁK KATA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Wolfgang Tillmans fotói egy könnyed máslétből közvetítenek, abból a mikrokozmoszból, amitől gyakran eltávolodunk a mindennapok súlyát görgetve. Ez itt kaland és játék, csupa felfedezendő öröm: mindenütt valami új és mégis nagyon ismerős árad felénk. VERESS GYÖNGYI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Trafó kiállítóterme ágyakkal telt meg, közöttük éjjeliszekrények, asztalok, tárgyak és egy eredeti serrano sonka. Egy kórterem vagy szanatórium, kollégium, esetleg menekültszálló képzetét kelti. Mécs Miklós gyerekkorának ismert tárgyai ezek. A kiállítás idejére ő is beköltözött velük és azt várja, hogy valaki csatlakozzon hozzá. TÓTH DITTA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A végig barlangban meg a bejárat körül játszódó Grotta profunda eklektikus pillanatok fűzére: akad extázisban tobzódó meztelen nő, szavalókórus, és van, hogy rokokó parókás barlangszirének járják önfeledt táncukat Artemisz karaként. Teszik mindezt Straussra. VERESS GYÖNGYI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A legérdekesebb kérdés Puklus Péter Life is techno című kiállításában, hogy hogyan kapcsolódnak a sorozataiból ismert fényképei a kiállítás installációs megoldásaihoz. Vagy ha nem kapcsolódnak, hogyan lehetnének mégis összekapcsolhatók. SIMON BETTINA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Hogy milyen a holland képzőművészet ma, Rembrandt után négyszázötven évvel, arról fogalmat alkothatunk a Trafó Galériában, ahol most három fiatal vendégművész(nő) lazán elegáns kiállítása látható. IBOS ÉVA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Gerhes Gábor új kiállítása a paranoia-retorikák és az összeesküvés-elméletek mélyére kalauzolja a nézőt, hogy egy olyan új, illetve ősrégi renddel szembesüljön, mely felforgatja a világról alkotott elképzeléseit. NEMES Z. MÁRIÓ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A digitális képek fullasztó dominanciája idején már-már az is forradalmi tettnek számít, ha valaki analóg technikával készít képeket – Szabó Dezső effajta csendes forradalmár. SIMON BETTINA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Gálik András és Havas Bálint nem csak a hazai, de a kortárs képzőművészeti élet jegyzett és meghatározó figurái. Ezt elsősorban olyan egyedi projekteknek köszönhetik, ahol kiemelt szerepe van az általuk összegyűjtött tárgyak új kontextusba helyezésének. SZABÓ TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Minden valamire való fantaszta és kisiskolás magasan a Föld fölött képzeli el a jövőt. A Yona Friedman magyar származású építész-teoretikus 1958-ban megálmodott Űrvárosa ihlette installáció arra figyelmeztet, hogy ideje átértékelnünk az építészetről alkotott fogalmainkat. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Ennek a kiállításnak nincs végleges állapota, mert ami a Trafóban látható, az csak része annak, ami az interneten zajlik. KÜRTI EMESE KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Trafó kiállítási programja kis túlzással önbeteljesítő jóslatként működik, mert évek óta állítanak ki társadalomkritikus művészetet, de ez a mostani történetesen egybeesik a sokak által vizionált gazdasági világválság realista jelenidejével, amitől különös hangsúlyt kap. KÜRTI EMESE KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Joanna Rajkowska projektje középúton van a társadalmi kérdésekhez való passzív hozzáállás és az aktív felelősségvállalás között: éppen csak egymás mellé és szokatlan kontextusba helyez magyar gárdistát, cigányt, gój motorost, zsidót, külföldit, hajléktalant. És Magyarországot. RÁDAI ANDREA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Trafó Galéria Forradalom szeretlek című kiállításán a Vasfüggönyön és 1968-on innen és túl született művészek legkülönfélébb médiumokban létrehozott alkotásai lüktetnek ’68, „a szabadság és a globális ellenállás közjátékának” szellemében. RÁDAI ANDREA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
