Fájdalmasan ismerős világ rajzolódik ki a Budapest Bábszínház új bemutatójában: Szikszai Rémusz és a népes alkotócsapat igazán mindent bevet, de vajon mire elég ez? BÁLINT ZSÓFIA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Ez a Dekameron nem az a Dekameron, siet leszögezni azonnal a Budapest Bábszínház új bemutatójával kapcsolatban a rendező Szikszai Rémusz, aki azt is elárulta, miért jó valahai mat-fiz szakosként élete eddigi legnagyobb projektjét rendezni. JÁSZAY TAMÁS INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Fodor Tamás nyolcvanadik születésnapjára a szakmától és a közönségtől Független Kossuth-díjat kapott. A széleskörű, demokratikus, politikai osztogatásoktól, lekenyerezésektől teljességgel mentes, viszont őszinte és forró szeretettel övezett elismerés átadására a Szkénében került sor, egy izzó hangulatú estén. RADNÓTI SÁNDOR LAUDÁCIÓJA. Tovább a cikkhez
Van a Stúdió K Színház friss, elevenbe vágó, szellemes Tigris-előadásának egy-két olyan pillanata, amikor megáll a kés a levegőben. De úgy áll meg, hogy közben sebet is ejt, és tompa fájdalmat okoz az odaadó nézőnek. STUBER ANDREA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az Átrium nézőterén ülve egy amerikai kisváros képviselőtestületének munkájába nyerünk bepillantást. A humoros felvezetés egy pillanat alatt válik véresen komollyá, a kérdés csupán az, hogy vajon egy óra tiszta szórakozás után elérhetünk-e igazi mélységeket? KESZTE BÁLINT ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
2008 óta a Nemzeti Színház tagja; miközben az épület ugyanaz, benne már minden másképpen és másról szól. Hogyan lehet megőrizni a pályán az induláskor kapott muníciót, többek között erről beszél Nagy Mari, a Nemzeti Színház művésze. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Jelentem: beütött a skizo. Azt akarom látni a színházban, amiben élek, és baromira elegem van abból, amiben élek. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
„Mindenható Isten, ki más volnék én, mint az a félelem, amelyet ébresztek másokban?” – szól Aigiszthosz, a koporsókból kirakott város beteg és boldogtalan ura. Körötte országrohasztó kushadás. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Alföldi Róbert rendezése eleven színházi paradoxon: hatásos előadás - nem különösebben erős, izgalmas vagy jelentékeny főszereplőkkel. Sok a csend, sok a támadó látvány- és játékötlet, sok a hisztéria a budaörsi Elektrában. Néha túl sok. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az elszánt skót házaspár történetét látjuk, ahogyan azt az Örkény Színház színészei – magukat múzeumi teremőröknek kiadva – játsszák, Gáspár Ildikó betanításában. Frissesség s némi óvatlanság tölti be a stúdiót. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
"Ma a rendezés csiliviliségben relativizálódik, a színészi jelenlét elveszni látszik, elhomályosodik az intim, semmivel nem pótólható humanista tett, úgy értem, a hús-vér megformálása. Mert a pukkanás, a durranás, a petárda, a fényjáték, a repülés, a szaladgálás, a konfetti, a stílbravúr, a kivetítő semmivel nem tudja pótolni azt a rémületes csöndet, zihálást, tétovaságot és elhagyatottságot, amit egy öreg hazug test okozhat a színpadon." SZÍV ERNŐ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
„Jön a vihar, tajtékja ében,/ haragos bírák feketében…” szól József Attila bűnverseinek egyike, s e sorokat nem lehet elhessegetni, mikor átadjuk magunkat a bűnről és a büntetés kétes hasznáról szóló régi regének. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
„Semmi nem komikus. Minden tragikus. Semmi nem tragikus, minden komikus, minden reális, irreális, lehetséges, lehetetlen, felfogható, felfoghatatlan.” – vallotta a szerző. S mindez érvényes a most született előadásra is. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Magyarország öreg ország lett. Öreg, suttyó és gőgös, s ha a díszletek csiliviliben nyomják is, a mélyben, a háttérben terjeng a rothadás édes, émelyítő illata, mert azért Borsodban nem a 2-es villamos nünükézik a rozsdamarta buckák közt. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Amikor olyan színdarabbal van dolgunk, amiről Kosztolányi Dezső publikált színikritikát, nehéz ellenállni az idézésének. Szerencsére nem is muszáj ellenállni. STUBER ANDREA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
