John Malkovich jött, látott – és tulajdonképpen győzött, még akkor is, ha mindaz, amit a Vígszínház hatalmas, üres színpadára felpakoltak köré, csak nagy jóindulattal nevezhető színházi előadásnak. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ha a vége jó, minden jó – persze nem méltányos e lapossággal summázni a Royal Philharmonic Orchestra parádés hangverssenyét, mert nem egy jelentős koncertet hallhatott a fesztivál közönsége addig is. Ennél alkalmasabb záróhangversenyt azonban nehéz lett volna elképzelni. MALINA JÁNOS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Az Orosz Nemzeti Zenekar koncertjének a fesztivál – megelőző évekhez képest szűkített – programjában központi hely jutott. Az együttes műsorán két, a századfordulón alkotó orosz zeneszerző-zongoraművész darabja szerepelt. UR MÁTÉ CIKKE. Tovább a cikkhez
Sztravinszkij Orfeusza és Bartók Fából faragott királyfija is megváltás-, beavatás-zene. Indokolt tehát e két művet egy estén játszani. KOLOZSI LÁSZLÓ CIKKE. Tovább a cikkhez
Az elmélet felől nézve az art deco olyan, mint az angolna, szinte megragadhatatlan, ugyanis ellentmond mindennek, tán még önmagának is. Ebből következően definíciója olyannyira zagyvának tűnik, hogy mellette bármely avantgárd meghatározást gyermekversként taníthatnánk. IBOS ÉVA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Amióta az Andrássy úton – látszólag kétségbe vonva a korábbi kurzus összes műfaji vívmányát – teljes esztétikai hátraarcot hajtottak végre, a „szép zene, szép ruha, szép díszlet” látóhatáránál messzebbre pillantó operabarátok kiéhezetten keresik az örömforrásokat. GÖRÖMBEY G. SZILÁRD CIKKE. Tovább a cikkhez
Olyan ez a Toldi, mintha egy bazilika oltáránál szerzetesi ruhába bújt ministránsok betlehemest játszanának, csakhogy a kis Jézuska helyett a bongyor hajú Miklós születne meg, mint megváltó hős. KRÁLL CSABA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A legelső fogas kérdés, hogy a változatlan név ellenére van-e tényleges folytonosság az 1952-ben alakult zenekar kezdőcsapata és a mostani együttes között. MALINA JÁNOS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Kiváló előadást hallhattak, és nem annyira kiválót láthattak, akik ott voltak Händel Herkulesének magyarországi bemutatóján. KOLOZSI LÁSZLÓ CIKKE. Tovább a cikkhez
Semmi mínusz semmi, az semmi – énekelte Billy Preston a múlt század hetvenes éveiben, vélhetően anélkül, hogy bármit is megsejtett volna az operaműfaj aktuális válságáról. GÖRÖMBEY G. SZILÁRD ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A YouTube általam ismert kínálatából első számú személyes kedvencem Mozart Esz-dúr sinfonia concertantéja a Proms egyik 2006-os koncertjéről a Verbier-i Fesztivál kamarazenekarával, Maxim Vengerovval és Lawrence Powerrel. MALINA JÁNOS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
