A Szerotonin fröccsöntött, piacra készült alkotás, Houellebecq-klisékből összerakva – miközben egyik fontos témája épp a radikális piackritika és egyben a fogyasztói társadalom indukálta depresszió. SZŰCS TERI RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
Hiszem, ha látom. Az evangéliumi hitetlen Tamás kételkedett Jézus feltámadásában és halál utáni életében. Gerőcs Péter, aki a krisztusi életkort éppen csak meghaladta, harmadik regényében, az Árvaképekben olyan figurát teremt, aki maga is örökösen kétkedik, tamáskodik. DOMJÁN EDIT RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
Lehet-e a 20. század egyik alapművét, a négykötetes, ezerötszáz oldalas „mitikus regényt” (ahogy Szerb Antal nevezi) színpadra vinni? Lehet-e a mű – ismét Szerb Antallal szólva – „tündéri iróniáját” visszaadni? Lehet. Nem is akárhogy! NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Meglepő, hogy Horváth Csaba egy nálunk igen ritkán játszott darabhoz nyúlt, valamint csak módjával, illetve kevésbé látványosan használja a máskor oly hatásos és eddigi munkáit stilárisan meghatározó mozgásszínházi eszközeit. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az Én, Earl, és a csaj, aki meg fog halni nem véletlenül kapta meg a zsűri és a közönség díját is a Sundance Fesztiválon: szokatlan, friss, ötletes film. És nagyon vicces. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A varázshegyet színre vinni kábé olyan, mintha valaki a tengert akarná kiskanállal átkanalazni egy méretes tálba. Szikora Jánost mindig is vonzották a megmászhatatlan hegycsúcsok. Felemás produkcióval búcsúzott a Márta-éra az Új Színházban. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
