Amikor megérkezünk az „esernyős utcába” – a TESZT tán legfontosabb emblémája ez, a színes esernyők a fejünk felett –, tudjuk, mire számíthatunk. Az eurorégiós találkozó műsorát ugyanis válogatják – a hazai agyondotált fesztiválokat nem feltétlenül –, vagyis vagy jó, vagy kevésbé jó, de mindenképp érdekes produkciók várnak ránk. CSÁKI JUDIT BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Zenés birodalmi felejtéspolitikai háztartási termékbemutatóval érkezett a Desiré Fesztiválra Bitolai Nemzeti Színház, amit Urbán András rendezett. Az előadás végére jókora felfordulást csináltak – a szabadkai Jadran színpadán. PROICS LILLA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Minél több előadást láttam a halálról, annál inkább úgy éreztem, élni akarok. Itt, ebben az országban. MOHAI ALETTA BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Ismerjük (és kedveljük) Urbán András in-yer-face színházát, ahol a színész ököllel vág minket orrba, miközben kajánul fülünkbe suttogva jelzi, hogy csak viccelt. A nézés költészetének azonban egészen más a hatásmechanizmusa. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Végre észhez tértek a Kosztolányi társulatának színészei. Nagyon reméljük, hogy Urbán András, az előadás rendezője, a színház igazgatója hallgat rájuk. És a szívére, ha van neki. PROICS LILLA LELEPLEZŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Vannak igazságok, amelyekkel nem akarunk szembesülni. Saját felelősségünk, a befolyásolhatóságunk, minden, amiért hibáztathatók vagyunk… Szeretnénk ezeket elfelejteni, de a színház nem engedi: arcunkba vágja az igazságot. BÁLINT ZSÓFIA ÖSSZEFOGLALÓJA. Tovább a cikkhez
Urbán András rendezésének egyetlen állandó, mozdulatlan (mozdíthatatlan?), uralkodó díszleteleme szakrális tárgy: a hátteret kitöltő hatalmas monstrancia. Közepén, szokásos helyén az oltáriszentség, ami a keresztény hit (a katolikus és részben az evangélikus felfogás) szerint végeredményben maga az Isten. PETHŐ TIBOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az idei fesztivál is figyelemmel tekint a világra, a visszajárók kíváncsiságát és szempontjait mintha át is rendezné – ahogy a világ működése is rendeződik át, folyton. 1+2 előadásról mesélek, bár volt még, amiről érdemes lenne, de aki sokat markol keveset, az megjárja. PROICS LILLA BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Mindig azon nyavalygunk, hogy a magyar színház nem elég tökös és bevállalós, tessék, most mindenki megkapja a magáét: Urbán András első budapesti rendezése a kis magyar valóság elviselhetetlen tükörképével szembesít. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Úgy látszik, valami történik Montenegróban: a cetinjei „Zetski dom” Királyi Színház két, más okokból igencsak figyelemre méltó előadással lépett fel a szabadkai Desiré Fesztiválon. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Napok óta tart a 26. Thealter, a MASZK Egyesület által Szegeden megrendezett Szabad Színházak Nemzetközi Találkozója. Az első három nap összefoglalóját PROICS LILLA ÍRTA. Tovább a cikkhez
Több műnem, műfaj, művészet, nemzedék és nemzet találkozik össze Urbán András szarajevói produkciójában, melyet Újvidéken volt szerencsém látni a Szerb Nemzeti Színházban egy forró június végi napon, amikor a címbéli kérdés – What is Europe? – a „Brexit” miatt még élesebben hangzott, mint egyébként. RADICS VIKTÓRIA ESSZÉJE. Tovább a cikkhez
„Ez a magyar?!? Mi űzünk gúnyt saját magunkból?!” – kommentálta a Temesvári Eurorégiós Színházi Fesztivál (TESZT) nyitó előadását egy néző. SZÉKELY ÖRS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Szerencsés találkozásnak tekinthető az, ha van egy az egész közép-kelet-európai régióban otthonosan mozgó, érzékeny író és egy, az ezeket a régiókat színházával bejáró színházi rendező, aki az író műveit néhány decibellel felerősítve színpadra tudja állítani úgy, hogy abban nulla szentimentalizmus vagy pátosz legyen. Kőkemény valóság, semmi mellébeszélés. SIRBIK ATTILA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Hazafiak és I cure: terápia és sokkhatás a képernyőn innen és túl, avagy ilyen volt a Desiré Central Station hetedik napja. HERNYÁK ZSÓKA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
