Először látható a 91 éves Szegedi Szabadtéri Játékok színpadán a Traviata, amit július 29-én és 30-án Juronics Tamás rendezésében, Kolonits Klára címszereplésével játszanak. A Kossuth-díjas koreográfus kortárs történetként álmodta meg a Verdi-operát a Dóm térre. HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
A Petőfi 200 emlékév része is lehetne a Szegedi Szabadtéri Játékok július 1-i nyitó produkciója, a Szabadság, szerelem! – bár kormányzati támogatást erre sem kaptak eddig. A női sorsok évada az idei – mondja Barnák László, a tavalyi összevonással létrejött színházi mamutintézmény főigazgatója. HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Különös, hogy Jézus és Mária utolsó találkozása az életben ezúttal mennyire hektikusnak hat: két zaklatott, ideges, szeretetlennek látszó ember duettje. STUBER ANDREA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Másfél éves kényszerszünet után végre újra együtt fesztiválozhatott a táncot szerető, és azzal ismerkedni vágyó közönség Veszprémben, ahol a TÁNC XXIII. Nemzetközi Kortárs Fesztiválját rendezték. BÁLINT ORSOLYA BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
A Bartók Tavasz kétségkívül legbartókibb produkcióját láthattuk május 26-án este, hiszen Bartóknak nem csupán a zenéje – sőt, Zenéje – hangzott fel a róla elnevezett Nemzeti Hangversenyteremben, hanem ő maga is megelevenedett a pódiumon egy tánckölteményben. MALINA JÁNOS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Újra diadalmasan tért vissza a Margitszigetre az Evita. Andrew Lloyd Webber zenéjén nem fog az idő, az argentin elnökfeleség történetének többértelműsége pedig máig képes minket zavarba ejteni. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Nem minden tanulság nélküli, ám korántsem felemelő tánctörténeti időutazás Juronics Tamás két Orff-koreográfiáját, az idén bemutatott Catulli Carminát és a tizenöt éve született Carmina Buranát egy estén látni. KRÁLL CSABA RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
A megmondóemberek ideje lejárt, vissza kell térni a szakmai vitákhoz; megoldást javasolni a döntéshozóknak, megtartani – és a trükközések ellen bebiztosítani – a TAO-t. Legyen nagyobb átjárás a függetlenek és a kőszínházak között, legyen dramaturg minden produkcióban, tanuljunk meg pályázatot írni – és még sok egyébről is beszélgettünk. CSÁKI JUDIT INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Eljátszani a darabot és eljátszani, hogy van darab, az nagyon nem ugyanaz. Leginkább ezt a színházi alapigazságot illusztrálja a Radnóti legújabb produkciója. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
„Háry János – opera”, olvashattuk a Szegedi Szabadtéri Játékok plakátjain, holott daljátékról van szó, amiből az előadás során eklektikus operett lett, sok prózával. TÓTH ENDRE KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nyaranta, a Pécsi Országos Színházi Találkozót követően Győrben a táncosok is összegyűlnek a Magyar Táncfesztiválon. A két eseménysorozat összehasonlítása azonban nem lenne helyénvaló, hiszem az eleinte kétévente, később évente megrendezett, idén a jubileumi, 10. évét ünnepelő győri mustra a valamivel idősebb POSZT-hoz képest más pozícióval és struktúrával rendelkezik. SÁNDOR ZITA BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
A darabban ez a mondat szó szerint elhangzik, csak épp nem kérdő módban. Ekkor már majdnem az előadás végén járunk, s már régóta azon törjük a fejünket, hogy tényleg az eredeti librettó a bugyutább? IBOS ÉVA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Sztravinszkij Orfeusza és Bartók Fából faragott királyfija is megváltás-, beavatás-zene. Indokolt tehát e két művet egy estén játszani. KOLOZSI LÁSZLÓ CIKKE. Tovább a cikkhez
„Aznap többet nem olvasánk azontúl” – sommázza lakonikus kacérsággal Danténál Francesca saját és szerelmese, Paolo szomorú históriáját, amelyből aztán Riccardo Zandonai hatszáz évvel később négy felvonásos operát komponált. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Két budapesti premier és egy megunhatatlan örökzöld a (volt) egri, a szegedi és a győri táncosok közös estjén. Három különböző vérmérsékletű, stílusú és minőségű táncdarab a társas kapcsolatok színéről és fonákjáról. KRÁLL CSABA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
