Egy pozsonyi műhely, a HomoDram csoport dolgozta fel Anyád! címmel a fiatal lengyel írónő darabját. A korábbi felolvasószínházi előzmények után a K.V. Társulat által létrehozott magyar változat is alapanyagnak, kisiklott életek ismétlődő modelljének tekintette a Gardéniát. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az Olvasószolgálat elnevezésű előadás-variációk tavaly ősztől kezdődően az Írók Boltjában és a Fogasházban kerülnek megrendezésre. Ágens novellái, a Dzsungel a szívben és A szív kutyája antológiákból válogatott szövegek után ezúttal Egressy Zoltán drámáját mutatták be. HERMANN VERONIKA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Pintér Béla saját társulatával kérlelhetetlenül csinálja vészesen kortárs, a rögvalót végletesen el- és megemelt módon arcunkba vágó, különleges színházát. A legújabb Pintér-opus torokszorítóan vicces, kérdve kifejtő tanulmány a hazaszeretetről. MARKÓ RÓBERT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nagyhajú, nagyszakállú, átszellemülten ágáló kocsmafilozófus fogadja, majd hosszú előjáték után egy másik pinceterembe invitálja a közönséget. Onnantól azonban ő lesz az, aki szeretne bejutni. Egy lakásba. Sokadik próbálkozásra szinte mindegy, kikhez. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Sok ilyen súlyos drámát kellene játszani magyar színpadokon, hogy a múlttal való szembenézés végre megvalósulhasson. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az évadban két társulat is elővette a Caligula helytartóját. A kecskeméti színház zsigeri élményt adó előadása után a frissen alakult Vádli, a FÜGE és a Zsámbéki Színházi Bázis közös produkciója sem okoz csalódást: erős és érvényes olvasatát adja a remek darabnak. MARKÓ RÓBERT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Borsszem Jankó közölte százhuszonöt éve A franczia ördögmalom című karikatúrát. Királyság, Forradalom, Császárság, Köztársaság kabinjait járatja a mini-óriáskerék. A politikacsinálók egyszer fenn, egyszer lenn. A gépezetet kisemberek hajtják, s a malom őket őrli. TARJÁN TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Van a városban egy előadás, amelyik a lehető legbonyolultabb dolgokat mondja el pofonegyszerűen. (Már ha a pofon egyszerű.) FORGÁCH ANDRÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A PanoDráma produkció újabb bemutatót tartott a Trafóban. Dokumentarista színházuk a tavalyi Jelinek-maraton után ezúttal is rasszista gyilkosságokról szólt. Alapos munka, ám a gonosz szellem a palackban bezárva maradt. SISSO ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A megtörtént eseményekből kiinduló, a valóságot mesébe oltó, a rejtőzködő költészetet, az (ön)ironikus groteszket és a brutális abszurditást ötvöző mű múltunkkal és jelenünkkel való szembenézésre késztet. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az emberi civilizáció szarkasztikus, komor végjátékát írta meg monumentális költői eposzában Nádas Péter. Dömötör András Kamra-beli rendezése mozgalmasan könnyed, színpompás képekként pergeti végig az antik mintázatú profán szatírjáték stációit. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Mesék, amelyek rosszul végződnek címmel jelentek meg nem egyszer Csáth Géza összegyűjtött novellái. Szerelmek, amelyek rosszul végződnek: nagyjából ez a tárgya a Csáth-novellákból szőtt hangulatjelentésnek. A „szerelem” kerüljön idézőjelbe. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Felfrissít a retró Shakespeare. A miliő csak pár évtizedet ugrik vissza, de az alaposan megdolgozott szöveggel összesimulva kortalanná tágítja a színpadi univerzumot: évezreddel korábbi politikai vircsaftja meglepően mai hatalmi harcokra utal(hat). SZ. DEME LÁSZLÓ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
