Frenák Pál és Bozsik Yvette bemutatói akár egy kortárs művészeti fesztivál kiugró eseményei is lehetnének, ha nem lennék eleve zavarban a CAFe Budapest táncos profilját illetően és a premierek is többet nyújtanánk két mainstream alkotó biztonsági kűrjénél. KRÁLL CSABA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Imponálóan változatos és lebilincselő volt a Budafoki Dohnányi Zenekar A szerelem arcai című sorozatának nyitóestje a Müpában. CSABAI MÁTÉ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Nyaranta, a Pécsi Országos Színházi Találkozót követően Győrben a táncosok is összegyűlnek a Magyar Táncfesztiválon. A két eseménysorozat összehasonlítása azonban nem lenne helyénvaló, hiszem az eleinte kétévente, később évente megrendezett, idén a jubileumi, 10. évét ünnepelő győri mustra a valamivel idősebb POSZT-hoz képest más pozícióval és struktúrával rendelkezik. SÁNDOR ZITA BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
A megboldogult nyolcvanas évek egyetemi színpados nemzetközi pantomimtalálkozóin haladóbb szellemű előadásokat lehetett látni, mint a Pokoli bál. E megidézett korszak kulturális „terméke” – más vonatkozásban – Boris Eifman is, a Tavaszi Fesztivál idei „sztárvendége”. KRÁLL CSABA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Bronz Vénusz. Fekete Gyöngy. Kreol Istennő. Ismerős nevek? Hát persze, a banánszoknyás, zseniális, hiperaktív Josephine Bakert nevezte így közönsége. Nem értem, hogy tarthatunk újra itt. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az őszi fesztivál a gyerekek kegyeit is kereste idén. Két legfontosabb állomásunk egy illusztris állathangutánzó-verseny és egy koca bendője. TÓTH ÁGNES VERONIKA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Thealteren a legritkább esetben épül az előadás hagyományos drámai alapanyagra, helyette többnyire saját szerzésű vagy az előadók ízlésére montázsolt „szövegtöredékek” jelentik a kiindulópontot, netán versek, esetleg mindez együtt. IBOS ÉVA BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Nemrég a kormány a gender ideológia jegyében arra intette az óvodák dolgozóit, hogy kerüljék a nemi sztereotípiák kialakítását a gyerekekben. A lányoknak ne nyomjanak babát, a fiúknak kisautót a kezébe. És ne játsszanak papás-mamást. SZOBOSZLAI ANNAMÁRIA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A társulatvezető „megöregedett” és „elhízott”. Messze elkerüli az ihlet. Kiégett. Nincs előadás. Holott lennie kell. Mégpedig időre. Az idő pedig most van. Az Újravágva dupla- vagy triplafenekű (tánc)színház arról, hogyan lesz a nincsből (mégis) valami. KRÁLL CSABA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Vajon a halál vagy a vőlegény a gyengédebb társához? Bozsiknál a halál szerelmesként bukkan fel, a menyegző pedig leginkább halotti tort idéz. Beavatási szertartások, dupla fénytörésben. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Traviata könnyedén depresszív társasjáték a társfüggőségről, a játszmákról, a dominanciaharcokról. A kérdés persze ismét az, hogy el kell-e pusztítanunk azt, akit szeretünk, csak hogy a hullája a miénk legyen? TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Hogy itt sírva lesz, afelől nem volt kétségünk a Millenáris Teátrumba, Bozsik Yvette új koreográfiájának bemutatójára érkezve. Az emberi akaraterőnél, állhatatosságnál kevés megrendítőbb dolgot ismerek. HALÁSZ TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
