A tér fogalma inspirálta az Artus új előadását, amelyet az alkotók a MU Színház alapítójának és egykori igazgatójának, Leszták Tibor emlékének ajánlanak, de az elénk táruló képek sorozata könnyen értelmezhető egy sejtelmes világ profán rituálék és mítoszok töredékein keresztül való feltárulásaként is. VARGA ANIKÓ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az előző beszámolóban már érintettem a függetlenség kérdését, most van itt az ideje a kifejtésnek: a showcase soron következő három napján látható kilenc előadásból hetet budapesti független színházi csapatok készítettek. JÁSZAY TAMÁS BESZÁMOLÓJA, 2. RÉSZ. Tovább a cikkhez
Az Artus új előadása a „zenét játszani” kifejezése köré gyűjti a zenére, mozgásra, zene és mozgás viszonyára, s nem utolsósorban a játék fogalmára vonatkozó kérdéseket. VARGA ANIKÓ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Mindig komoly fejtörést okoz megfelelő műfaj-kategóriát találni az Artusban készült előadásokhoz, ami azt jelzi, hogy a társulat – és a köré szerveződött alkotócsapat – sosem megszokásból, rutinból, bevált szisztémákat szidolozva alkot, hanem bátran nekimegy az ismeretlennek. KRÁLL CSABA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Gyártelepen bóklászunk, üvegcserepeken taposunk, őszi avarban gázolunk – tánc a hidegben. Valaki eszmél, valaki küzd, valaki fut – tánc a melegben. Monodrámák kint és bent a Fringe Pécs 2010 díjazottjaitól. KRÁLL CSABA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Szellemes koreográfiájú kakastánc, sután hangzó panelmondatok, kiürült kapcsolatokat felvillantó, unalomba fúló jelenettöredékek és bravúros elektronikus rajzolás – ez az Artus legújabb bemutatója. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Kocsmafilozófia, amatőr pantomim tréning, szereplők a földbe beásva: bravó, íme a megújult Artus. Ez most tényleg komoly? Röhögjek vagy sírjak? Valaki magyarázza már el, miért mindig a táncosokat a legkönnyebb manipulálni? TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az Artus új bemutatójára fokozottan érvényes, hogy megtekintése előtt bárminemű beszámoló elolvasása ellenjavallt: az a legszerencsésebb, ha a néző kapaszkodók és előzetes tudás nélkül lép be az előadás koherens, kívülről megbonthatatlan világába. RÁDAI ANDREA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A közönség bevonására törekvő improvizatív kortárs- és zajzenei fesztivál egyik ismérve az lehetne, ha tényleg van mód a közönség bevonására. A szervező Sőrés Zsolt az első napon többször is elmondta, hogy aki tud, másnap vigyen laptopot, mert be lehet majd szállni. VÉGSŐ ZOLTÁN ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A címben foglalt kérdéssel valószínűleg a „Relatív (át)hallások” nemzetközi kortárs zenei találkozó legfontosabb felvetését feszegetjük, mégis csak részválaszokkal tudunk szolgálni. VÉGSŐ ZOLTÁN ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Alkotó ember számára közismert mítoszhoz nyúlni veszélyes és kézenfekvő vállalkozás. Kockázatos, mert bárki mondhatja a még oly egyéni értelmezésre is, hogy láttunk már ilyet. Mégis evidens, hiszen nem kell tekintettel lenni az előképekre, szárnyalhat a fantázia. JÁSZAY TAMÁS KRITIKAI SZEMLÉJE. Tovább a cikkhez
Nemigen tudok felidézni más független színházi előadást, amelyről hasonlóképp egyöntetű szeretettel emlékeztek volna meg a kritikusok. JÁSZAY TAMÁS KRITIKAI SZEMLÉJE. Tovább a cikkhez
Az Artus – korábbi munkáival összhangban – a Sztélé című produkcióban rejtvényt fejt és rejtvényt ad fel. Kultúrturisztikai ősperformansz és élő emlékmű-rekonstrukció egy órában, „godásan”. JÁSZAY TAMÁS KRITIKAI SZEMLÉJE. Tovább a cikkhez
