A politikai korrektség baromi bonyolult ügylet. Nemcsak gyakorolni, megérteni is nehéz, ezért választják oly sokan – kormányok, például a miénk is; emberek, pártok, csoportok -, hogy szimpla szitokszónak használva nem vesznek tudomást róla. Ez pedig a belgrádi BITEF-ről, az ott látott előadásokról jutott eszembe. CSÁKI JUDIT BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
– avagy pszichofizikai színház a volt Jugoszlávia tagországainak színházi műhelyeiben. Mit jelent ma a testvériség és egység? Hol húzódnak a kollektív bűnösség határai? Terápiás hely-e a színház? Kirobbanthat-e forradalmat a művészet? MIKLÓS MELÁNIA ÍRÁSA, 2. RÉSZ. Tovább a cikkhez
Hat kamasz a színpadon. Egyiknek sincs intézményes színházi múltja. Mindannyian a ’90-es években születtek, vagyis a legutóbbi balkáni polgárháborúk idején, a függetlenné vált Horvátországban, a diktatorikus horvát vezér, Franjo Tuđman korszakában. ORCSIK ROLAND ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A rijekai Horvát Nemzeti Színház előadása a turbo folk zenei jelenségére és dramaturgiájára alapozva tabukat döntöget, s ironikus, provokatív módon tart tükröt a társadalomnak. A kérdés, hogy melyiknek. MIKLÓS MELÁNIA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
