A fehérvári színház elmúlt éveit vizsgáló elemzésünk második részében a társulat, vagyis a színészek és a rendezői kar áll a fókuszban. Emlékezetes szerepek, kiemelkedő előadások. És a konklúzió. URBÁN BALÁZS ELEMZÉSE. Tovább a cikkhez
„Ezeket? Isten? A saját képére?” Horváth Csaba újra Tar Sándorhoz fordul, hogy a szeretetről, de még inkább annak hiányáról állítson és kérdezzen. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Végre hasznát vette, hogy kisgyerekként muszáj volt románul tanulnia: ősszel érkezik a mozikba a Valan című film, aminek főszerepét a Forte Társulat és a székesfehérvári Vörösmarty Színház tagja, a Jászai Mari-díjas Krisztik Csaba játssza, akivel pályájáról, játékról és szabadságról beszélgettünk. JÁSZAY TAMÁS INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Fekete-fehér kockás a padló, fekete-fehér kockás a jelmez; a székesfehérvári Vörösmarty Színház Chicago című előadásában sakktábla a világ, sakkfigura rajta mindenki. Értjük. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Rég várt találkozás, rég várt élményekkel. Horváth Csaba Bartókot koreografált. KRÁLL CSABA ELEMZÉSE. Tovább a cikkhez
Az elmebetegségnél félelmetesebb a rendszer, amely a gyógyulás érdekében körbekeríti, megregulázza és tökéletes alávetettségben tartja az ápoltakat – Ken Kesey zárt osztályon játszódó regénye napjainkban is tálcán kínálja a társadalmi berendezkedést illető kritikát. VARGA ANIKÓ ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Amikor egy Pintér Béla-darab előadásában egy fia Pintér Béla sem mutatkozik, akkor lehet igazán felmérni, vagy legalábbis megérezni a Pintér Béla-dráma formátumát, a szöveg értékeit vagy esetleges gyengéit. STUBER ANDREA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Horváth Csaba nem híve a pamfletszerű, beszólogatós politikai színháznak, darabválasztásai mégis egytől egyig aktuálisak és politikusak, a legégetőbb társadalmi problémákba tenyerelnek bele. KRÁLL CSABA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Dosztojevszkij nagyregényének komplexitását lehetetlen és szükségtelen vállalkozás a színpadon visszaadni. Horváth Csaba előadás-monstrumában éppen ezért próbálkozik vele – sikerrel. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Izgalmasnak látszott a székesfehérvári Hamlet szereposztása: azt sugallta, hogy Szikora János rendező valami nagyon markáns értelmezéssel áll elő. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Amióta García Lorcát színpadra teszik, minden rendező a duendét keresi. Keresik, keresik és keresik – s csak ritkán találják. KRÁLL CSABA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Az első felvonás végén a Rogozsint játszó László Zsolt áttöri a hátsó falat. Kicsiny, szakrális tér nyílik meg előttünk, és nincs más választásunk, mint hogy közelebbről megismerkedjünk vele - lévén, hogy csak ezen keresztül lehet kijutni a büfébe. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A magyarok, mint köztudomású, mindig győznek. Operettben főként. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ebben az alcíme szerint Szerelmi idillként aposztrofált móriczi történetben kevés van, ami idillikus, a szerelem beteljesedéséhez vezető út pedig végképp nem az. Vehetjük ezt iróniának is a realista széppróza írófejedelmétől? KRÁLL CSABA ÍRÁSA Tovább a cikkhez
Az irtás egy földdarab, ami folyamattá lényegül és végbemegy a testen és a lelken, mindenen, ami él és érez, mindenen, ami majd meg fog halni. Az irtás a lét és a nemlét közötti földdarab. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez